Gyakorlataim során a nőgyógyászati osztály nőtt legjobban a szívemhez, bepillantást nyerve a szülésznők munkájába ezen az osztályon. Számos műtéten átesett beteggel volt szerencsém beszélgetni a kórházban tartózkodásuk során. Felfigyeltem arra, hogy a páciensek nem mindig vannak tisztában a műtét utáni rehabilitáció fontosságával, módjaival. Ehhez természetesen szükség van a betegek ismereteinek bővítésére, információk átadására. Sok esetben tapasztaltam azt is, hogy a betegek nem tudják miként lehet fájdalmukat enyhíteni gyógyszerrel vagy különböző módszerekkel. Szakdolgozatomban vizsgálni szeretettem volna, hogy milyen egyéni ápolásban részesülnek a műtétes betegek, gyógyulásukban milyen mértékben játszik szerepet a pszichés vezetés és a betegoktatás. Továbbá vizsgáltam a betegoktatás hatékonyságát a nőgyógyászati osztályon és postoperatív őrzőben. Valamint, milyen mértékben lettek tájékoztatva a műtétről és a lábadozás időszakáról, fájdalomcsillapítás formáiról a műtéten átesett betegek. Célom volt vizsgálni azt, hogy tudják-e a betegek, hogy kitől kaphatnak segítséget lábadozásuk alatt. Felmértem azt, hogy milyen mértékben támaszkodnak a szülésznők segítségére, van-e olyan területe az ápolási folyamatnak, ahol más szakember bevonása is szükségessé válik.