A dolgozat, fogyatékosügyön belül, a súlyosan-halmozottan fogyatékos személyek ellátásának jelenlegi hazai gyakorlatát kívánja bemutatni. A kutatás során több a súlyosan sérült személyek ellátásával foglalkozó intézmény lett bevonva, illetve egy érdekvédelmi szervezet, és súlyosan sérült családtagokat nevelő szülők is megkérdezésre kerültek. A munkában arra kerestem a választ, hogy a jelenlegi jogi szabályozások, illetve az ellátások kialakult gyakorlata, valóban biztosítja a súlyosan sérült emberek számára a társadalmi esélyegyenlőséget. A súlyosan-halmozottan sérült személyek, állapotukból eredően, ugyanis sokkal nagyobb figyelmet kívánnak meg, mind az ellátásukat szervező intézményektől, mind a hétköznapi életben, a társadalom részéről.