Ezek az írások halk szavú, férfiasan szemérmes, de erős és komoly szerelmi vallomások egy város lelkéhez. Egy város, Kolozsvár lelke bontakozik ki belőlük, az a különös lélek, mely egy-két évtized alatt magáévá, szellemi szülöttjévé tudja tenni azt is, kinek bölcsője más tájon ringott. Szerető simogatása alatt megelevenednek az utcák, terek, templomok, a folyó hídjai, a régi házak, kertek, a múlt, amelyre a jelen épült, s a történelem vastag bástyafalainak maradványai, amelyek csendes szívóssággal ékelődnek itt-ott a modern háztömbök közé. (...) Teljes derűt talán csak akkor nyer a Város képe, mikor a környező hegyes-dombos vidék, az erdő szűzi nyugalma ad neki perspektívát. Nincs olyan kedves hely Kolozsvár környékén, mely intim titkait meg ne súgta volna e magányos vándornak. Mi hát a jelentősége ennek a kis könyvnek? Az, hogy élő, zengő emlékkövet, muzsikáló szobrot állít egy városnak. (Reményik Sándor) Mi hát a jelentősége ennek a kis könyvnek? Az, hogy élő, zengő emlékkövet, muzsikáló szobrot állít egy városnak. (Reményik Sándor)