Mentális felkészítés hiánya a hazai, versenyszinten sportoló fiatalok körében

Abstract

Mára az élsportolók fizikai teljesítőképességük határához értek, melynek okán, más módon kell tovább fejleszteni önmagukat a sikeresség és győzelem érdekében, melyben sportpszichológus segít nekik. Azonban ugyanúgy szükség lehet szakemberekre kisebb egyesületeknél, kluboknál utánpótlás és felnőtt korcsoportban egyaránt, akiknek nem hivatásuk a sport, éppen ezért nem elég csak a pályán megfelelni önmaguknak és másoknak, hanem az élet más területein is helyt kell állniuk, ami további leküzdeni szükséges akadályt, több kihívást jelent. Ezekkel az akadályokkal való megküzdésben nyújt segítséget a sportpszichológia, mint speciális tudományág, mely a testi felkészítésen túlmutatva a mentális tréningre helyezi a hangsúlyt, megtanítva a sportolókat kizárni a külvilágot, a lehető legpontosabban koncentrálni, élvezni a sikert és tanulni a kudarcból úgy, hogy közben igazán megismerik önmagukat. Csapatsportolóként engem is érnek azok az impulzusok, melyek minden sportban tevékenykedő személyt edzés és mérkőzés közben. Sokszor megmagyarázhatatlan tűnik egy-egy egyén viselkedése vagy a csapat hibátlan játéka ellenére bekövetkezett vereség. Tanácstalanul állunk a tények előtt, melynek okait és azok megoldási módszereit nem tudjuk, vagy nem ismerjük fel. Éppen ezért – fiatal sportolók körében végzett online kérdőíves vizsgálattal – arra kerestem a választ, hogy a hazai csapatsportot űző egyéneknek szüksége lenne-e sportpszichológusra, akár a jobb teljesítmény eléréséhez, akár a gátló tényezők leküzdéséhez. Érzéseiket, önmagukkal való megelégedettségüket kutatva a hipotézisem beigazolódott, hiszen számos akadállyal küzdenek nap, mint nap, akár a sportágukon belül, akár a magánéletük kihatása miatt. Sportoló nemzetként és a felnövő generációt mindennapos mozgásra nevelő államként előtérbe kellene helyezni a sportág specifikus szakemberek, sportpszichológusok képzését, melynek köszönhetően megelőzhető lenne a fiatal kori lemorzsolódás a teljesítménykényszer miatt, a vereség – kihívás helyett – kudarcként való megélése, az önmarcangolás és a mozgás örömének elvesztése.