A modern kor bebizonyította az emberiség számára, hogy a Földi létünkben végtelenül esendőek, törékenyek és ’elpusztíthatóak’ vagyunk. Millió féle katasztrófát túlélt az emberiség, de egy valamiben nem sikerült jó rutint szerezni: a fel-felbukkanó világméretű-re duzzadó járványok korára sosem leszünk megfelelően felkészülve. Kiderült mára, hogy egy egyszerűnek állított légúti kórokozó, a Covid-19 elindulva a Világ másik végéből egy kicsinyke országban, mint Magyarország is milyen pusztító károkat tud okozni. A gazda-sági károkat nem számolva az emberek egymás közötti viszonyait átrendezi, átváltoztatja, szemünk előtt tartva mind a több mint harmincezer áldozatát. Kétségtelen, ma sem vitatott tény, hogy a Covid-19 elleni küzdelemben az egészségügy és a gazdaság erőfeszítései voltak a legnagyobb mérvűek és azok most is. Dolgozatomban egy retrospektív kérdőíves, önbevalláson alapuló kutatással szeretnék választ kapni arra, hogy a Covid ellátásban résztvevők többet, gyakrabban, vagy jóval többet e és sokkal gyakrabban isznak e alkoholt, mint a nem Covid ellátásban dolgozó kollégáik. Kiválasztási kritérium volt, hogy csak az egészségügyi szakdolgozókat kérdeztem meg, az orvosokat és az egészségügyben dolgozó technikai munkatársakat nem. Kíváncsi-an vártam a beérkező válaszokban azok arányát, akik nagyivók, illetve, akik rohamivóként próbálnak meg túllépni egy-egy zűrzavarok maguk körül.