A heidelbergi egyiptológus izgalmas kísérletet tesz arra, hogy a kulturális emékezet eszköztárával fölvértezve megértse a kettős hagyományt: a héber Mózes avagy a Freud által egyiptomiként megrajzolt Mózes alakját. Az emlékezettörténetre koncentrál, s nem a történelmi tényekre kérdez rá. Könyve mégis egy történelmi parodoxonra épül: Echnaton fáraó, Egyiptom számtalan istenét megtagadva a világtörténelem első monoteista vallási reformját vezette be, történelmileg igazolható alak, noha utódai emlékét évezredekre kitörölték; míg Mózes, akinek a bibliai hagyomány ugyanilyen monoteista vallásalapítást tulajdonít, évezredeken keresztül töretlenül élt az emlékezettörténetben.