Napjainkban a jólét és a gazdasági növekedés hajtóerje az immateriális eszközökben rejlik (Lev, 2010). Az immateriális eszközök számvitele és a pénzügyi beszámolóban történő valósághű megjelenítése olyan felértékelődő terület, amely kihívás elé állítja a számviteli szabályokat, kereteket megalkotó intézményeket, azokat alkalmazó gazdálkodó egységeket és az információk felhasználóit is. Különös kihívás érinti a jelentős szellemi tőkével rendelkező gazdálkodókat, akik meg kívánják jeleníteni ezen erőforrásaikat a pénzügyi beszámolókban. Ennek jelentősége olyan eljárások, folymatok kidolgozásában áll, amelynek eredményeként olyan eszközérték kerül meghatározásra, amely alapján megbízható és valós összképet biztosító tájékoztatás nyújtható. A téma aktualitását igazolja az a tény, hogy ezen immateriális javak nem csak definíciójuk szerint nem rendelkeznek fizikai jelenléttel, de gyakran a pénzügyi beszámolóban is „láthatatlanok”.