The overall aim of this dissertation is to provide a comprehensive analysis of the generosity trends of the different welfare state regimes in order to assess whether there is convergence between the distinct welfare state regimes. The financial and economic crisis, has led to an ongoing legacy of turbulence in the euro zone. The severe indebtedness problem in parts of the European Union and the lack of economic growth that has followed in the years since, combined with the already existing challenges of ageing population, has the inevitable consequence or assumption that the universalist and generous welfare states are no longer sustainable. In light of these processes the dissertation questions and analyses the reactions of the distinct welfare state regimes to these challenges, especially to the current financial and economic crisis. Therefore, the thesis is three-folded in its purpose: to investigate the convergence of the distinct welfare state regimes; to analyse the effects of the financial crisis on the evolution of the welfare state regimes; and to summarize the common features of the welfare state model in East Central Europe. The relevance of the thesis is two-folded. First, the already existing challenges of the welfare state, the new social risks and aging population is coupled with the new phenomena of financial crisis, euro-crisis, debt crisis and the lack of economic growth that has followed in recent years since which might lead to converging or diverging welfare outcomes. These processes affect the sustainability of the welfare state. Second relevance of the dissertation is linked to the commonalities and differences of the welfare state model in the East Central European region. Since the form and existence of the distinct ECE welfare state regime is so debated, the dissertation is aimed at collecting the common characteristics. The thesis is composed of 10 main sections. After the introductory part, the second chapter consists of the theoretical framework, literature review and definitions of concepts used in this research. Taking into account the theoretical framework, the hypotheses are proposed at the end of the second chapter. The research design and the applied methodology are presented in the third chapter. Trends of general government expenditures and aggregated public social spending are the basis of the comparison and analysis carried out in Chapter 4. Chapter 5-9 consist of detailed examination of the distinct welfare state regimes and five illustrative case studies for each regime type, leading to conclusions and new scientific results and theses which are proposed in Chapter 10. A disszertáció legfontosabb célja a jóléti modellek generozitási trendjeinek átfogó elemzése, amely révén meghatározható, hogy az egyes rezsimek konvergáltak-e a 90-es éveket követő időszakban napjainkig. A jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság, az eurókrízis, az elmúlt évek adósság- és növekedési válsága Európa egyes területein, amelyek együttesen a jóléti állam működését megnehezítő öregedő társadalom problematikájával egyértelműen megkérdőjelezik a jóléti állam fenntarthatóságát. Ezen kihívások tükrében a disszertáció megvizsgálja a jóléti állam rezsimek reakcióit, különös tekintettel a pénzügyi és gazdasági válság okozta folyamatokra. A disszertáció ezért három fő területre fókuszál: a jóléti állam rezsimek közötti konvergencia vizsgálatára; a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság jóléti államok alakító hatására; valamint a közép-kelet-európai modell sajátosságainak meghatározására. A disszertáció két tekintetben is relevánsnak tekinthető. Egyrészt, a 2008-ban Európát is elérő pénzügyi és gazdasági válság, az eurókrízis, az adósságválság, a gazdasági növekedés lassulása, valamint az elöregedő társadalom és egyéb „új társadalmi kockázatok” (new social risks) hatásai megkérdőjelezték az univerzális, kiterjedt jóléti államok fenntarthatóságát. Ezért is fontos megvizsgálni, hogy konvergáltak-e a jóléti modellek, valamint hogy erre a feltételezett konvergenciára hogyan hatott a jelenlegi válság. Másik szempontból relevánsnak tekinthető a dolgozat, hiszen a KKE jóléti modell sajátos jegyeit is összefoglalja. A többi modell vizsgálatához képest a KKE-régió országaival alaposabban foglalkozik a disszertáció, hiszen ők többnyire kimaradnak a jelentős összehasonlító szociálpolitikai vagy jóléti elemzésekből. A disszertáció tíz fejezetből áll. A bevezető fejezetet az elméleti keret követi, amely magába foglalja az irodalmi összefoglaló és a disszertációban alkalmazott definíciók meghatározását. Az elméleti keret alapján kerülnek meghatározásra a hipotézisek a második fejezet végén. Az elméleti keret ismertetését követően kerül bemutatásra a kutatási és alkalmazott módszertan a harmadik fejezetben. A disszertáció negyedik fejezetében bemutatom az állami szerepvállalás változó trendjeit, elemzem az államháztartás kiadási oldalának alakulását a kilencvenes évek közepétől az öt modell esetében. A szociális kiadások értékeléséhez mindenképpen szükséges az általános kép az állami redisztribúció mértékének alakulásáról. Ezután térek át az aggregált szociális kiadások elemzésére a különböző modellek esetében, és általános megállapításokat teszek arra nézve, hogy a válság hogyan formálta át ezt a területet az Európai Unión belül. Az ötödik fejezetet az északi modell és a dán illusztratív esettanulmány részletes bemutatása alkotja, amelyet a hatodik fejezetben az angolszász modell és Nagy Britannia esete követi. A kontinentális modell sajátosságai, valamint a német eset feldolgozása a hetedik fejezetben történik meg, amelyet a nyolcadik fejezetben a mediterrán modell és a spanyol eset részletes elemzése követ. A kilencedik fejezet tárgyalja a KKE modell sajátos jegyeit, valamint a magyar jóléti rendszer alakulását. Az összehasonlító elemzés az illusztratív esettanulmányokkal együtt konklúziók levonására ad lehetőséget, amely biztosítja a tézisek és új tudományos eredmények meghatározását a tízedik fejezetben.