Donhoffer Szilárd csaknem az egész 20. századot átfogó élete és pályája jól példázza a gyakorló klinikustól az elméleti tudóssá fejlődés szerves folyamatát, amelynek már első aktív évtizedében is fellelhető volt a kutatói érdeklődés és az összegzésre képes oktatói képesség. Az MTA rendes tagja és az Orvostudományi Osztály egykori elnöke nagyívű életműve három, egymástól eltérő hangsúllyal jellemezhető negyedszázadra osztható. Az első periódus a belgyógyászról szól, aki az egyik legkiválóbb diagnosztaként volt ismert a Pécsi Erzsébet Tudományegyetemen. Ezt követte a Kórélettani Intézet alapítójaként és egyszerzős vaskos elemző tankönyv szerzőjeként való szerepe a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, amely intézménynek rektora is volt. Az utolsó, nyugdíjas negyedszázadban tudományos tanácsadóként önzetlenül támogatta tanszéki utódait és bölcs meglátásaival gazdagította környezetét. A könyv szerzője jelenlegi tanszéki utódja, aki közel négy évtizeden át volt Donhoffer professzor tanítványa, munkatársa a Pécsi Egyetem Kórélettani Intézetében.