Pénzügyi racionalitás vagy trófeahalmozás: Szurkolói attitűdök az európai labdarúgásban

Abstract

A szakdolgozat célja az európai labdarúgásban zajló radikális gazdasági és tulajdonosi átalakulások feltárása volt, különös tekintettel a szuverén állami vagyonalapok (ún. Sugar Daddy modellek) megjelenésére és a sportág hiperkommercializálódására. A szekunder kutatás során a Paris Saint-Germain és a Newcastle United esettanulmányain keresztül került vizsgálatra, hogyan formálja át a geopolitikai tőke a pénzügyi fenntarthatóságot és a szabályozási környezetet. A primer kutatás egy 113 fős kvantitatív kérdőíves felmérésen alapult, amely a futballfogyasztók értékrendjét, a piaci polarizáció megítélését és az etikai attitűdöket térképezte fel. Az eredmények rávilágítottak, hogy bár az állami hátterű klubok térnyerése alapjaiban rengette meg a hagyományos európai sportmodellt, az UEFA új Pénzügyi Fenntarthatósági Szabályzata (FSR) ma már racionálisabb keretek közé szorítja a korlátlan költekezést. A primer kutatás igazolta a szurkolói értékrend kettősségét: a válaszadók több mint 60 százaléka elméletben a közösségi kontrollt biztosító, tradicionális modelleket (spanyol Socios, német 50+1) preferálja, a gyakorlatban azonban pragmatikus fogyasztóként viselkednek. A magas szintű sportszakmai teljesítmény és a trófeák a többség számára képesek relativizálni az állami tulajdonláshoz köthető etikai (sportswashing) aggályokat. A kutatás legfőbb következtetése, hogy az európai elit labdarúgás strukturális válságban van. A sportág hosszú távú fenntarthatósága elengedhetetlenné teszi a szigorúbb költségkontroll (pl. fizetési sapka) bevezetését, valamint a tőkeerő és az innovatív szakmai intelligencia (utánpótlás-nevelés, adatvezérelt scouting) szimbiózisának megteremtését.