Pályamunkám témáját az a kutatási sorozat adta, mely a Debreceni Egyetem Pályakép és Munkaérték Kutatási Projekt keretében valósult meg a 2011/2012-es tanév kezdetétől. A vizsgálat nemzetközi jellegét az biztosította, hogy az Egészségügyi Karunk mellett több határon túli, felsőoktatási intézmény is résztvevőként szerepelt; a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem, a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és az Ungvári Nemzeti Egyetem. Munkám során az utóbb említett egyetem ukrán valamint magyar nyelvű hallgatóinak pályaválasztási körülményeit, az egyetemről, szakjáról szerzett tapasztalatait és munkaérték jellegzetességeit térképeztem fel, majd hasonlítottam össze hazai mintából nyert adatokkal. Mindehhez egy, a szociodemográfiai hátteret- és a szakmai motivációt vizsgáló kérdőívet, melyet elsőként a 2000/2001-es tanévtől Debreceni Egyetem Tehetséggondozó Programjának /DETEP/ beválogatási eljárásánál alkalmaztak, és D.E. Super által kidolgozott munkaérték kérdőívet használtam fel. A felmérésben értékelhető módon 302 hallgató vett részt. Az eredmények egyaránt mutattak egyezéseket és különbözőségeket is. Hasonlóságként említhető, hogy egyöntetűen maga a diploma megszerzése, a munkanélküliség elkerülése, a szakma iránti érdeklődés voltak a legfőbb okok, hogy felsőoktatásba jelentkezzenek a tanulók. Úgy gondolják, az egyetemen való részvétel karrierjük felépítésének a része. Az, hogy a szüleik diplomások, a legkevésbé befolyásolta őket a döntésükben. Szaktól és nemzetiségtől függetlenül, jövőbeli szakmájuk presztízsét, és emberi megbecsülését is azonosan ötös és hatos tartományba rangsorolták. Az egyik lényegesebb különbséget kiemelve elmondható, hogy az ukrán nyelvű hallgatók körében a legfontosabb munkaérték a függetlenség, míg a másik két csoport által legpreferáltabb altruizmus a hetedik helyen, a középkategóriában szerepel. A szülők iskolai végzettségét és a gyermekeik által meghatározott munkaérték preferenciák átlagértékeit elemezve, az a következtetés vonható le, hogy a legalább alapfokú végzettséggel rendelkező hazai apák gyermekei számára fontosabb az anyagiak értékköre, míg az ukrán ajkúaknál az önérvényesítés és a hierarchia. Fontosnak találom az eredmények okain való elgondolkodást és a későbbiekben a szükséges cselekvést, a paraméterek jobbítása, tökéletesítése érdekében.