A több rangos, köztük a 2000. év legjobb elsőkötetes prózai-epikai teljesítményéért járó Bródy Sándor-díjjal kitüntetett Szálinger Balázs negyedik könyve újabb kísérlet a magyar kiseposz műfajának feltámasztására. A zalai születésű, de egy erdélyi irodalmi csoport tagjaként indult huszonéves költő az embernek a természethez való viszonyán keresztül próbálja bemutatni az ember egyéni és közösségi történelmét. A szabályos hexameterekben írott, ritmusváltásokkal teli mű olvasmányos, költői képekben, fordulatokban gazdag, és alighanem meghatározó állomás lesz a költő pályáján.