Kutatásom kardinális vonala a testtömeg index értékelése köré csoportosult, amelyből világosan kitűnik, hogy az egészségügyi dolgozók fele elhízott, súlyproblémákkal küzd. Az ápolók saját egészségükre, táplálkozási igényeikre nem tudnak időt fordítani, teljesen alárendelik magukat a beteg ápolására, és kialakul az altruisztikus attitűd, amely szintén táplálkozási problémákhoz fog vezetni. Többsége nem mozog rendszeresen, nem étkeznek az ajánlott napi öt alkalommal. Sok dolgozó a munkaközi szüneteket nem tudja igénybe venni. A váltott műszakban problémát okoz a napszakok felcserélése, felborul a napi circadian. Kimutatható ezeknél az ápolóknál krónikus betegségek megjelenése. Az egészségügyi dolgozók oktatása ezen a területen insufficiens, kevés óraszámban, nem megfelelő tartalommal történik az oktatás. A dolgozók nem tudják alkalmazni saját egészségmegőrzésükben ezeket az elsajátított tudásukat. Az elméleti tudásuk nem tud a gyakorlatban érvényesülni.