Az energiahatékonyság-alapú (ESCO) szerződések tipizálásának kihívásai a magánjog rendszerében

Abstract

Az Európai Unió területén az energiaárak 2021-ben korábban nem látott mértékű emelkedésnek indultak, majd 2022-ben soha nem látott magasságot értek el, és ugyan 2023-tól kezdődően mérséklődtek, nem csökkentek a 2021-et megelőző szintre vagy az alá. Ez a tendencia a figyelem középpontjába állította az energiahatékonyság növelésére irányuló törekvéseket és ezzel ráirányította a figyelmet arra is, hogy az energiahatékonyság növelésére irányuló beruházások hiába eredményeznek – a beruházás végrehajtása után – jelentős energia- és így költségmegtakarítást is, a beruházások kiemelkedően tőkeigényesek, a megtérülési idejük pedig 5-20 éves vagy akár ennél hosszabb időtartamot is felölelhet. Emiatt a legtöbb energiahasználó nem tud energiahatékonyságot növelő beruházásokat végrehajtani, mivel az ahhoz szükséges tőkével nem rendelkezik. A piaci igények erre figyelemmel már évtizedekkel ez előtt életre hívták olyan energiahatékonyságot növelő beruházásokat végrehajtó piaci szereplők létrejöttét, amelyek megoldást kínálnak a finanszírozási nehézségekre is. Így dolgozta ki a gyakorlat az energiahatékonysági (ESCO) szerződéseket, melyek lényege az, hogy az energiahatékonysági szolgáltató elvégzi az energiahatékonyságot növelő beruházást a saját pénzügyi forrásaiból, aminek fejében határozott ideig a megrendelő a beruházás végrehajtását megelőző energiarendszer energiafelhasználásának alapul vételével számított költséget fizet az energiahatékonysági szolgáltatónak és ekként fizeti meg a beruházás végrehajtásának ellenértékét anélkül, hogy egyidejűleg kellene magasabb összegű tőkét kifizetnie, a futamidő végén pedig megkapja az új energiarendszer tulajdonjogát és ekkortól annak mindenkori teljes megtakarítását (ami addig a beruházás ellenértékének részletekben történő kifizetésére szolgált) maga élvezi. Az ESCO szerződések polgári jogi megítélésének kihívásairól azonban a jogtudomány szintjén kevés szó esik, így a jelen szakdolgozat célja, hogy megvizsgálja, hogyan helyezhetők el ezek a szerződések a magyar polgári jog rendszerében. A szakdolgozat fő kérdése az, hogy az ESCO szerződések szerződéstipizálás szempontjából milyen típusú szerződés(ek)nek minősíthetők.