Az egerbaktai tőzegmohás láp flórájának és vegetációjának változása

Abstract

A vizsgált területről 1988 óta eltűntek a nyílt Menyanthes trifoliata -s állományok, visszaszorultak a csőrőssásosok, míg a tőzegmohás fűzláp kiterjedt. A láptó középső részén a Caricetum rostratae , Salici cinereae–Spahnetum recurvi sphagnetosum squarrosi , Calamagrosti–Salicetum cinereae , a főként nudum lagg zónában pedig a Bidenti–Polygonetum hydrpiperis et urticetosum dioicae , Cari­cetum acutiformis , Juncetum effusi , Glycerietum maximae és egy Poa nemoralis -uralta közösség fordul elő.  A Kis-tavon 77 edényes növényfajt azonosítottunk, ebből 62 új a terület flórájára. A ritka fajok száma tovább csökkent: napjainkra eltűnt a Menyanthes trifoliata és a Cicuta virosa, az egykori 8 tőzegmoha faj közül jelenleg csak a Sphagnum squarrosum van jelen. Így a hajdani Salici cinereae–Sphagnetum recurvi társu­lás sphagneto­sum recurvi szubasszociációja a láp ezredforduló környéki kiszáradása és évekig tartó tőzegmohamentes állapota után sphagnetosum squarrosi -vá alakult. A láp középső részének növénykö­zösségei mérsékelten savanyú, hűvös, oligotróf környezetet jeleznek, a víz itt megfelelően savanyú és alacsony vezetőképességű volt. A lagg zóna fajai tápanyagban gazdagabb, melegebb, kevésbé savanyú élőhelyre utalnak. A láp termé­szetvédelmileg legértékesebb része továbbra is annak központi, tőzeg­mohás zónája. Fennmaradásához elengedhetetlen a természetes vízellátás biztosítása, valamint a nagy­vadállomány létszámának jelenlegi vagy annál alacsonyabb szinten tartása.