Szenvedélybetegek munkaerő-piaci reintegrációja a Terápiás Közösségi Modell és egy esettanulmány bemutatásával

Abstract

A mai ifjúság egy harmada-negyede fogyaszt drogot, és még nagyobb a dohányzók, és alkoholfogyasztók száma. Szülői szeretet és foglalkozás hiányában, sajnos nem tudják gyógyítani lelki gondjaikat, szorongásaikat, gyakran szexuális problémáikat másképpen nem tudják kezelni, ezért „öngyógyításképpen” nyúlnak a szerekhez. Sok esetben öngyilkossági kísérlethez vezető depressziókat élnek át, úgy hogy a családjuk semmit nem vesz észre kínszenvedéseikből. A felnőtté váláshoz meg kell tapasztalni dolgokat, és életkori sajátosság is a kíváncsiság, és élménykeresés, de sajnos már egy-két alkalom is elég a hozzászokáshoz, függőséghez. A függő ember megnyugvást, szorongásának, félelmének oldását várja a szertől, azonban nem tud szembenézni a következményekkel. A szenvedélybetegségek megelőzésére, és gyógyítására ma már nagyon sok lehetőség kínálkozik.