Napjainkban az osztalékkifizetések a befektetők által leginkább mérvadó szempontnak minősülnek a részvénybefektetések megítélése során. Kutatásom célja volt, hogy feltárjam, hogy a különböző jövedelmezőségi mutatók változásai milyen hatással vannak az osztalékfizetésre a US GAAP-ben, illetve IFRS-ek szerint beszámolójukat készítő tőzsdei vállalatok körében. Ez a két vállalatcsoport két különböző gazdasági környezetben helyezkedik el, így célszerűnek találtam annak vizsgálatát is, hogy ez hatással van-e a két rendszer elvei szerint eredményüket prezentáló vállalatok saját tőke arányos osztalékkifizetéseinek eltéréseire. A szakirodalmi áttekintés során bemutatásra került a vállalatértékelés elméleti alapjai, az eredmény és a cash flow alapú jövedelmezőségi mutatók szerepe, illetve az osztalékpolitika alapkérdései. Az adatok leíró statisztikai elemzéssel történő rendszerezésével megvizsgáltam a fő jövedelmezőségi indikátorok legfőbb paramétereit a két mintasokaságban. Továbbá faktoranalízist és panelregressziós analízist alkalmaztam annak megállapítására, hogy van-e összefüggés a vállalatok jövedelmezőségi helyzete és a saját tőke arányos osztalékkifizetés között. Az elemzés eredményei azt mutatták, hogy bár a DAX index körbe tartozó vállalatok esetében a cash flow alapú változókat sikerült szignifikánsként azonosítani, a teljes modell általános illeszkedése nem volt megfelelő ahhoz, hogy az eredmények alapján megbízható következtetéseket vonjunk le belőle. Ezzel szemben a DJIA körbe tartozó vállalatok esetében már kifejezetten erős kapcsolatot lehetett kimutatni a magyarázó és a függő változó között. Így az európai vállalatok osztalékpolitikájára feltételezhetően – szemben az amerikai versenytársaikkal – sokkal inkább jellemzőek voltak az óvatossági és a növekedést előtérbe helyező motívumok.