Szakdolgozatom aktualitását a COVID-19 világjárvány és az azt követő hibrid munkavégzési modell gyors elterjedése adta. Az újonnan megjelenő munkarend nem csak technológiai innovációkat hozott, hanem az emberi tényezőt, a munkavállalók elégedettségét, motivációját és elköteleződését is új fókuszba helyezte. A kutatásom célja az volt, hogy megvizsgáljam, milyen hatással van a hibrid munkarend a szervezeti magatartásra és kultúrára, különös tekintettel arra, hogy hogyan alakulnak át a szervezeti struktúrák, a vezetők támogatási módszerei, és legfőképp a munkavállalók egyéni viselkedése az otthoni és irodai munkavégzés kombinációja során. A szakdolgozatom alapján a hibrid munkavégzésnek számos előnye van, különösképp a rugalmasság és az autonómia terén, viszont komoly kihívásokat is jelent a szervezeti kultúra, a csapatkohézió és a vezetési folyamatok szempontjából.