Témaválasztásomat indokolttá teszi a mai társadalomra jellemző demográfiai folyamaton, társadalmunk elöregedésén kívül, családomban szerzett személyes tapasztalatom. Azt kellett látnom, hogy a mai társadalomban a család fogalma átalakul, máshogyan állunk az öregedés jelenségéhez. Rohanó világunkban sajnos a gondoskodás olyan tereket ró a dolgozó emberek mindennapjaira, amelyek meghaladják erejüket. A harc, amelyet a mindennapi megélhetésért folytatunk a családtól és családtagjaitól veszi l az értékes időt. Ez társadalmi indokként szolgál a szociális otthonok létjogosultságára. Korosztályomat és az utánam következő generációkat sarkalatosan érintő probléma: Mi lesz velünk idős korunkban? Milyen öregség vár ránk? Az imént felsorolt okokból kiindulva határoztam úgy, hogy megpróbálom érthető közelségbe hozni azt az egyetlen reálisnak tűnő lehetőséget, ami megoldást jelenthet nyugodt idős korunkra. Rengeteg statisztikai adat és intézmények által kiadott ismertető kiadvány szolgál tájékoztatásul eme körben. Mégis azt gondoltam sokkal valóságosabb és reálisabb képet kapok egy idősotthon életéről, ha magukat a bent élő embereket kérdezem, benyomásaikról érzéseikről döntéseikről, a beköltözést és az ottani életet illetően. Gyakorló intézménynek a Nyíregyháza, Sóstófürdőn található Szivárvány Idősek Otthonát választottam. A