Szociális munkásként már az első terepmunkák alkalmával szembesültem azzal, hogy a szegregátum területén élők igen nagy része korábban már vett részt hasonló törekvésekkel rendelkező pályáza-tokban, azonban kevés az, aki arról vallott, hogy ez bárminemű változást hozott az életé-be. Ennek okai nagy valószínűséggel a lakosság érdektelensége és ezzel együtt a lemor-zsolódás lehetett, ami abból fakadhatott, hogy a programok, tanfolyamok nem a lakosok igényeit tükrözték. Az első tervem tehát a kapcsolathálózatok alakulásának vizsgálata volt a helyi szintű tár-sadalmi integrációs pályázat vonatkozásában, azonban a járványhelyzet miatt a közösség-építő programjaink közel egy éve szünetelnek, így ezek hatását vizsgálni nem lehet, vagy ha mégis vizsgáljuk, akkor elég torz eredményeket mutatna. Ebből a problémából kiin-dulva döntöttem úgy, hogy a koronavírus árnyékában fogom vizsgálni a szegregátumban élő családok társas támogató rendszerének alakulását, illetve érdekérvenyesítő képessége-it. A vizsgálatba kerültek olyan családok, akik részt vesznek az önkormányzat projektjé-ben és referenciacsoportként olyanok is, akik nem.