A Likert-skála a gazdaságtudományi kutatások egyik legelterjedtebb és legvitatottabb eszköze. A méréselmélet szerint ordinális adatokon csak a nemparametrikus próbák (például Mann-Whitney U-próba) alkalmazhatóak, a gyakorlatban mégis a parametrikus próbák (például Welch-próba) használata van túlsúlyban. A dolgozat célja ezért objektív adatokkal feltárni annak a kockázatait és következményeit, ha a kutató a nemparametrikus megközelítés helyett parametrikus próbát alkalmaz. A vizsgálat központi tanulsága, hogy nincs egyetlen, minden körülmény mellett „jobb” statisztikai eljárás, a helyes módszer kiválasztása a tényezők komplex kölcsönhatásaitól függ. Amikor a csoportméretek kiegyensúlyozottak és valós hatás létezik, a Welch-próba erősebbnek bizonyult, ezzel szemben a Mann-Whitney U-próba robusztusabban viselkedett kiegyensúlyozatlan csoportméreteknél. Meglepő eredmény, hogy amikor a csoportok középértékei megegyeztek, de az adateloszlás eltért, a Welch-próba megbízhatóan tartotta az elsőfajú hiba szintjét, míg az U-próba kiszámíthatatlanul viselkedett. A kutatás legfontosabb gyakorlati üzenete, hogy a döntés nem egy öntudatlan mechanizmus, hanem a kontextus ismeretét igénylő mély szakmai elhatározás.