In the recent years, there were several government programs in Hungary aiming to boost the number of childbirths, mainly through direct financial support for parents. But undertaking the commitment to raise a child is not just a financial issue for parents, and especially women. The work – life balance is just as important for many, especially for college-educated ones. My paper aims to examine the legal framework of the equal treatment focused on the abovementioned situation, about how it can prevent the discrimination of pregnant women and parents in the workforce. I briefly look at the legal development of the area in the European Union, and the most relevant issues and procedural questions in the Hungarian Act CXXV of 2003 on equal treatment and the promotion of equal opportunities. For the main part of the paper, I focus on the case law of the Equal Treatment Authority, on how certain conducts (direct or indirect discrimination, harassment, victimization) surface in relation to childbearing and child raising, how did the Authority decide in these cases, and how do these decisions affect the practice of this field. The Kúria is also a substantial actor in this area, as the highest court in the country, its binding uniformity decisions hold significant weight for the law of equal treatment, therefore I examine some of its important decisions. In the end, I summarize my findings. In today’s labor market, pregnant women and parents face discrimination, this is especially true for pregnant women on probationary period. Employers feel burdened if an employee gets pregnant, and in some cases, they still try to lay off women who do not put their career ahead of family. Overall, I conclude that the legal framework is satisfactory, but several underlying social issues will continue to generate obstacles if the employers’ and society’s view about motherhood and roles in the family will not change.

Az elmúlt években számos állami intézkedés célozta a születésszám nevelését Magyarországon, elsősorban a szülők közvetlen pénzügyi támogatása révén. A gyermeknevelés iránti kötelezettségvállalás azonban nem csak anyagi kérdés, a munka és a magánélet egyensúlya ugyanolyan fontos a szülők, és különösen a nők számára. Célom alapvetően az egyenlő bánásmód joganyagának vizsgálata abból a szempontból, hogy várandós nők és a kisgyermekes szülők megkülönböztetését a foglalkoztatás során mennyiben tudja megakadályozni és szankcionálni. Egy rövid problémafelvetést követően bemutatom a téma uniós jogi fejlődését és hazai jogszabályi hátterét, különös tekintettel az eljárási kérdésekre, majd pedig az Egyenlő Bánásmód Hatóság esetjogán keresztül kívánom elemezni az egyes, egyenlő bánásmód követelményét sértő magatartások megjelenését a gyermekvállalással összefüggésben. Arra a problémára keresem a választ, hogy egyrészt megvannak-e azok a jogszabályi keretek, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a gyermekvállalást tervező nők és családok ne legyenek kiszolgáltatottak a munkáltatóknak, másrészt mennyiben érvényesülnek ezek a keretek a gyakorlatban, harmadrészt pedig található-e valamilyen fejlesztendő terület az egyenlő bánásmód szabályozásának terén.