Elemzésem középpontjában a Szarvasi Vas-Fémipari Zrt. volt, amit először önmagához viszonyítva értékeltem likviditási, hatékonysági, jövedelmezőségi és eladósodottsági mutatói alapján. Ezt követően, a kapott értékeket a fontosabb iparági szereplők pénzügyi mutatóival is összevetettem, a jobb viszonyítás érdekében. Végül Altman, Springate, Fulmer és Hajdú – Virág csődmodelljét alkalmaztam két kérdés megválaszolására. Egyrészt kíváncsi voltam, hogy a csődmodellek milyen eredménnyel fognak szolgálni a hagyományos pénzügyi mutatók eredményeihez képest. A másik kérdés pedig az volt, hogy az egyes csődmodellek mennyire alkotnak azonos vagy eltérő képet a vizsgált vállalatok csődhelyzetéről.