The year of 2020 was the challenge of “home office”. Although, the publicity uses the term of “home office” as the legal construction of working from home, this approach is misleading. Moreover, the Hungarian Labour Code does not contain any regulation about “home office”, while this legal source embraces two other methods in connection to work from home. These legal institutes are the teleworking and the legal relationship of outworkers. The problem with the aforementioned legal institutes is that the parties must take into account several rules and must apply these solutions regularly, on a permanent basis. However according to the legal literature, the “home office” is created by the economic and human resource management practice of the employers, where they intend to employ the workers mainly at home irregularly, on an ad-hoc basis. At the same time, “home office” does not have a legal framework in the Hungarian Labour Code, therefore the legal literature has been trying to find a real solution for this employment method in the general norms of the Labour Code. In the following article we are going to use the home office definition of the literatures and highlight the background legal institutes and concepts of this working method. Although we are going to set our opinion about which legal institute may be applicable in this sense, in the conclusion we are going to emphasise that legislation and rules regarding “home office” are indispensable.

A 2020. év kihívása a “home office” volt. Habár a megjelent sajtóhírek az otthonról történő munkavégzést egységesen home office-ként idézték, ez a megközelítés félrevezető lehet. A Munka Törvénykönyve semmilyen rendelkezést nem tartalmaz a home office-ra, mint otthoni munkavégzésre nézve, ugyanakkor nevesít két olyan jogintézményt – a távmunkavégzést és a bedolgozói munkaviszonyt –, amelyek lehetővé teszik az otthonról történő munkavégzést. Ezzel szemben a gazdasági szektor által megteremtett és a jogirodalom által is idézett “home office” éppen azért jött létre, hogy az előbb említett atipikus jogviszonyok rendszerességét és tartósságát átmeneti, rendszertelen és ad-hoc alapokra helyezze. Ugyanakkor mivel  a “home office” az Mt. által nem szabályozott, így a szakirodalom számára is feladvány, hogy az egyébként létező jogintézmény mögé milyen Mt.-beli szabályt illesszen. Tanulmányunkban a “home office” jogtudomány által elfogadott definíciójának elemeit vesszük számba, hogy meghatározzuk milyen jogintézmények húzódhatnak meg e fogalom mögött. Hangsúlyozva azonban, hogy a “home office” jogszabályi regulációját nélkülözhetetlennek tartjuk.