Venezuela és a fekete arany: a nyersanyagfüggőség és a populista gazdaságpolitika hatásai

Abstract

A kutatás központi célkitűzése annak feltárása, hogy a kőolajfüggőség miként határozta meg Venezuela gazdasági, társadalmi és politikai fejlődését az 1980 és 2024 közötti időszakban. Dolgozatom arra a kérdésre keresi a választ, hogy a nyersanyagbőség önmagában vezetett-e a jelenlegi humanitárius katasztrófához, vagy a válság valódi oka az intézményromboló, populista gazdaságpolitika volt. A kutatás hipotézise szerint a válság nem kizárólag az olajfüggőség lineáris következménye, ugyanis a valódi összeomlás akkor következett be, amikor a nyersanyagbőség találkozott az autoriter politikai berendezkedéssel és az intézményi fékek leépítésével. Módszertani szempontból a dolgozat egy kvalitatív, szakirodalmi alapú esettanulmányt és egy ökonometriai vizsgálatot foglal magában. Az empirikus vizsgálat alapját egy 1980 és 2024 közötti éves, determinisztikus adatbázis adja. A dinamikus összefüggések elemzéséhez OLS-HAC becsléseket, ARDL hibakorrekciós modellek és kisméretű VECM rendszereket alkalmaztam, továbbá egy háromszintű bizonyítékhierarchiát (Tier 1-3) is bevezetésre került a statisztikailag szignifikáns, illetve csak magyarázó jelenségek elkülönítése végett. A legfontosabb megállapítások közé tartozik, hogy bár az olajár és a cserearányok között szoros és stabil kapcsolat áll fenn (Tier 2), a válság valódi mélysége a belföldi abszorpció drasztikus visszaesésében mutatkozott meg. A kutatás legerősebb statisztikai bizonyítéka (Tier 1) szerint a magánfogyasztás reagált a legérzékenyebben a külső sokkokra, ami a lakosság életszínvonalának közvetlen kitettségét igazolja. A 2014-es olajár-zuhanás strukturális törést okozott a beruházási kedvben, végérvényesen megroppantva az ország tőkefelhalmozó képességét. Az eredmények továbbá igazolták, hogy a reál effektív árfolyam nem piaci mechanizmusok, hanem az állami beavatkozások és a devizakorlátozások (CADIVI) miatt torzult el. Következtetésként megállapítható, hogy Venezuela esete egy intézményileg mediált katasztrófa példája, ahol a populista hatalomkoncentráció felülírta a gazdasági racionalitást. A fenntartható stabilizációhoz elengedhetetlen egy ellen-ciklikus fiskális szabályrendszer, a PDVSA nemzeti olajvállalat szakmai autonómiájának helyreállítása, valamint a devizapiac liberalizációja és egy átlátható, rászorultsági alapú szociális támogatási rendszer kiépítése