Kína és Oroszország gazdasági és politikai kapcsolatának alakulása az ezredforduló után

Abstract

Ez a szakdolgozat a Kínai Népköztársaság és az Oroszországi Föderáció közötti stratégiai kapcsolatok alakulását vizsgálja az ezredfordulótól napjainkig, különös tekintettel a gazdasági és politikai összefonódásokra. A kutatás elméleti keretét a realizmus és neorealizmus hatalmi logikája adja, amelyen keresztül feltárul a két nagyhatalom közös, nyugati hegemóniával szembeni fellépése. Az elemzés rávilágít egy mélyülő gazdasági aszimmetriára, amelyben Oroszország fokozatosan Kína „nyersanyag-függelékévé” vált, miközben technológiai és pénzügyi értelemben is egyoldalú függőségbe került. A 2014-es ukrajnai válság és a 2022-es invázió utáni szankciók kényszerpályára állították Moszkvát, a „Keleti Nyitást” diverzifikációs stratégiából létfontosságú túlélési útvonallá emelve. A dolgozat részletesen tárgyalja a „jüanizáció” folyamatát és az autóipari technológiai váltást, mint az orosz önrendelkezés gyengülésének és a kínai dominancia térnyerésének legfőbb bizonyítékait. Az energetikai szektor vizsgálata során bemutatásra kerülnek a stratégiai gáz- és olajvezeték-projektek, amelyek évtizedekre rögzítik a két ország egymásrautaltságát. A kutatás ugyanakkor rámutat a „határok nélküli partnerség” mögött meghúzódó rejtett rivalizálásra is, különösen az Arktisz térségében és a hadiipari technológiák területén. Összegzésként megállapítható, hogy az orosz–kínai viszony egy pragmatikus érdekeken alapuló kényszerházasság, amelyben Oroszország tartósan egy alárendelt, „junior partneri” státuszba kormányozta magát.