Napjainkban egyre nagyobb az igény a nők körében, hogy olyan körülmények között szeretnének életet adni a gyermekeiknek, amiben a legbiztonságosabban érzik magukat. Az olyan jelenségek, mint a „háborítatlan szülés”, „alternatív szülés”, vagy a „kórházi otthonszülés” a szakmai konferenciák központi témája. A szülés különböző szakaszai során minden nőnél ugyan azok az élettani folyamatok mennek végbe, de eltérések vannak abban, hogy ezt egyénenként hogyan élik meg. Feszültség-félelem-fájdalom. A szülésznő szerepe abban rejlik, hogyan segíti át a nőket a különböző szakaszokon, hogyan tudja olyan irányba terelni a szülést, hogy az a lehető legoptimálisabban haladjon, itt nyerhet értelmet a szülés kísérés, mint fogalom. A kutatás célját képezte, hogy a szülés ezen élettani folyamatai alatt a szülésznő hogyan tudja az anyákat abban segíteni, hogy a szülés élménnyé váljon számukra. A nők felől érkező egyre változó igényeket egy kis odafigyeléssel, rugalmassággal és megfelelő szakmai tudással, a körülményekhez mérten meg tudja adni számára a szülésznő. Érintőlegesen beszélni kell azokról a problémákról, amik megnehezítik egy szülésznő munkáját a mai kórházi körülmények között. Gyakori a kiégés, motiváció hiánya, fáradtak, leterheltek a sok adminisztrációs munka miatt, és nem mindig tudnak kellő figyelmet fordítani a páciensre. Ennek következtében a páciens úgy érzi nem törődnek vele, nem kapja meg azt az odafigyelést, amitől pedig nem valósul meg a biztonságérzés, felüti a fejét a három F. Arra helyeztem a hangsúlyt, hogy frissen szült anyáknál felmérjem, hogyan élték meg saját szülésüket, mely tényezők voltak számukra meghatározóak, annak érdekében, hogy tisztábban lássam, mi az, amin változtatni lehetne, hogy a szülés minél inkább élménnyé váljon.