A koraszülés világszerte jelentős kockázati tényező a gyermekkori krónikus betegségek előfordulására és a mortalitásra. Magyarországon kiemelkedően magas a gyakorisága, közel 9%-os az előfordulása a 37. gestatiós hét előtti szüléseknek. A rövid és hosszú távú szövődmények kialakulásában a méhen belüli fejlődés megszakadásán túl a koraszülöttek ellátása során alkalmazott kezelésnek is szerepe van. A túlélés érdekében olyan beavatkozásokra is szükség lehet, melyek szövődményei nem minden esetben számíthatók ki, mint például az oxigén kezelés vagy az endotrachealis intubálás általi lélegeztetés. Az ellátásban az elmúlt bő évtizedben a kevésbé invazív szemléletmód került előtérbe. A köldökellátást késleltetve, legalább egy perccel a születést követően végzik, ha az újszülött jó állapotban van; ≤28. terhességi hétre születetteket szárazra törlés nélkül, polietilén fóliába csomagolják az arcuk szabadon hagyásával; a légutakat csak nyilvánvaló légúti akadályt képző váladék esetén szívják le. A lélegeztetési formák közül jó spontán légzés esetén nasalis CPAP légzéstámogatás ajánlott, csak abban az esetben intubálják a koraszülötteket, ha maszkos lélegeztetés alkalmazásával sem stabilizálhatóak, ha mégis szükség van gépi lélegeztetésre, akkor törekedni kell a lehető legrövidebb ideig tartó használatára. A surfactant profilaktikus adása helyett a korai, terápiás alkalmazást javasolják. Felületaktív anyag adását abban az esetben ajánlják a szülőszobán, amikor a koraszülöttet intubálásra és lélegeztetésre szorul. Dolgozatomban összehasonlítottam a Debreceni Egyetem Szülészeti Klinikán 2012 és 2017 között született igen kis súlyú koraszülöttek szülőszobai ellátása során igényelt eszközös és gyógyszeres beavatkozások gyakoriságát, illetve felmértem a mortalitási adatokat és a koraszülötteket érintő legfontosabb betegségek alakulását. Eredményeim azt mutatták, hogy az ellátásban a nemzetközi és hazai ajánlásoknak megfelelően a nem invazív szemlélet került előtérbe. Ennek hatását a kimenetelre azonban nem tudtam kimutatni, az utóbetegségek és a mortalitás előfordulása a vizsgált időintervallumban nem változott az igen kis súlyú koraszülöttek között. A folyamatban lévő nemzetközi vizsgálatok eredményei remélhetőleg hozzájárulnak majd az ellátás további fejlődéséhez, ami a koraszülöttek életkilátásait tudják majd növelni, csökkentve a rövid és hosszútávú szövődményeik kialakulásának kockázatát.