A CISG és a UPICC gyakorlati jelentőségének megítélése

Abstract

Jelen tanulmány elsődleges célja a jogirodalom által kifejezetten jelentősnek titulált, a nemzetközi kereskedelmi jog területén megalkotott jogi szabályozók közül a Bécsi Vételi Egyezmény (CISG) és a Nemzetközi Kereskedelmi Szerződések Alapelvei (UPICC) értékelésének útján annak megállapítása, hogy a vizsgálat tárgyává tett jogi instrumentumoknak mekkora a tényleges gyakorlati relevanciája, alkalmazási volumene. A kitűzött célok megvalósítása érdekében a tanulmány a CISG tekintetében a rendelkezésre álló empirikus kutatások eredményeire, míg a UPICC vonatkozásában az elérhető esetjogi kivonatokra támaszkodik. A Bécsi Vételi Egyezmény esetében megállapítható, hogy az Egyezmény gyakorlati alkalmazásának volumene mérsékelt, elmarad attól a sikerességtől, amit a jogirodalom tulajdonít a számára, míg a UPICC közzétett joggyakorlatának a revíziója eredményeként egyértelműen rögzíthető, hogy az UNIDROIT Alapelvek elsődlegesen a nemzeti jog, valamint a nemzetközi egyezmények értelmezését, kiegészítését hivatott elősegíteni, a felek hajlandósága a UPICC elsődleges alkalmazása iránt rendkívül csekély mértékű.A tanulmány továbbá foglalkozik a jogi szabályozók nemzeti jogalkotásra gyakorolt hatásaival is, mely körben mindkét instrumentum vonatkozásában megfigyelhető a jelentős mértékű befolyás az egyes országok polgári anyagi jogi kodifikációja tekintetében.