A történelem során a szüléseknél olyan nemes lelkű asszonyok tevékenykedtek, akiknek szaktudása igen kevés volt, ismereteiket a gyakorlatban tapasztaltakból szerezték. Önállóan, saját megszokott módszereikkel vezették a szüléseket, orvos ezekben az időkben nem tevékenykedett, csak kivételes esetekben, valamilyen komplikáció felmerülésekor avatkozott be a folyamatokba. Az oktatás és a szülések intézményesítésének hatására eljutottak odáig, hogy a szülésznők csak asszisztensi feladatkört láthattak el, mára azonban elérték azt, hogy valamennyi általuk is önállóan elvégezhető feladatot újra egyénileg folytathassanak. Azonban a szülések vezetését, még ha az alacsony rizikójú kategóriába van sorolva akkor sem végezhetik. Dolgozatomban a Jósa András Oktatókórház szülésznőinek véleményét vizsgáltam e témában. Vajon mik azok a tényezők, amelyek miatt a szülésznők nem végezhetik önállóan az alacsony kockázatú szülések önálló levezetését? Milyen faktorok hátráltatják őket és milyen a egyéni hozzáállásuk az önállóság óhajtása terén?