A tanulmány Márai Sándor Naplóiban az elhagyás alakzattípusait értelmezi. A hiány jelenségét a szerző tág értelmezésben közelíti meg, nem csupán mint a nyelvi rendszerhez kötődő, elsősorban a szövegszerkesztettségben megmutatkozó problémát tárja fel, hanem a nyelven kívüli tényezők bevonásával értelmezi a nyelvileg-jelentésbelileg hiányos szövegeket. A vizsgálat során a következő kérdésekre ad választ a dolgozat: mi a szerepük az elhagyásos alakzatoknak a diáriumok ritmikai-metrikai szerkezetében; milyen más alakzatokkal társul, melyeket kebelez be a hiány; melyek a felhasználás valószínűsíthető nyelvlélektani, gondolkodásbeli indítékai, melyek a hiány alakzatát alkalmazó egységeknek mint szövegtípusoknak a jellemzői, s a befogadás-értelmezés során milyen, mekkora hatókörben mozognak ezek a feljegyzések.