Greenwashing kockázata az ESG értékelési rendszerekben

Abstract

A diplomadolgozat az ESG-értékelések és a greenwashing kapcsolatát vizsgálja, különös tekintettel arra, hogy a fenntarthatósági minősítések csökkentik-e vagy éppen elősegítik a zöldrefestés kockázatát. A kutatás elméleti alapját a fenntarthatóság, az ESG, a CSRD és az ESRS szabályozási kereteinek bemutatása, valamint a greenwashing formáinak és az ESG-minősítések megbízhatóságával kapcsolatos szakirodalom feldolgozása adta. A primer elemzés négy különböző rendszert vizsgál: az EcoVadist, a Sustainalytics/Morningstart, a CDP-t és az ISCC tanúsítást, SWOT-elemzés, összehasonlító értékelés, kockázatelemzés és egy Air France–KLM esettanulmány segítségével. Az eredmények alapján az ESG-minősítések és a greenwashing kapcsolata összetett: a minősítések önmagukban nem jelentenek teljes védelmet a zöldrefestés ellen, de megfelelő módszertani átláthatóság és szabályozási háttér mellett mérsékelhetik annak kockázatát. A vizsgált rendszerek közül az ISCC bizonyult a legellenállóbbnak a greenwashinggal szemben, mivel fizikai auditokra és ellátásilánc-követésre épül, míg a Sustainalytics/Morningstar esetében a legnagyobb veszélyt az értékelés félreértelmezése jelentette. A CDP az átlátható környezeti adatközlés miatt kedvezően értékelhető, ugyanakkor önbevallásos jellege kockázatot hordoz, az EcoVadis esetében pedig a dokumentumalapú megfelelés válhat problémássá. Az Air France–KLM esettanulmány rámutatott arra, hogy a kedvező ESG-eredmények marketingcélú, kiragadott kommunikációja elfedheti a vállalat működésének mélyebb fenntarthatósági problémáit. A dolgozat fő következtetése, hogy egyetlen ESG-minősítés nem elegendő egy vállalat fenntarthatósági teljesítményének megítélésére; a stakeholderek számára több értékelés együttes, kritikus értelmezése adhat megbízhatóbb képet.