Akinek már van gyermeke, az tudja, hogy a szülésre felkészülni tulajdonképpen nem igen lehet. Olyan, addig soha nem tapasztalt, meg nem élt érzésekkel találjuk szem-be magunkat, amelyekről nem is gondoltuk, hogy léteznek és belőlünk is előtörhetnek. Amikor szembesülünk a kontrakciók elsöprő erejével, azzal, hogy megszűnik a külvilág, hogy halálosan fáradtak és kimerültek vagyunk, hogy úgy érezzük: a következő összehúzódást már biztosan nem bírjuk elviselni. Aztán újra és újra rácsodálkozunk, hogy nem is vagyunk olyan gyengék, mert még mindig bírjuk, csináljuk, lélegzünk, pró-bálunk segíteni magunkon és megszületni készülő gyermekünkön. A kitolási szak érzé-sei, hogy a nyomási késztetést már nem bírjuk visszatartani, hogy önkéntelenül is eről-ködünk. Majd végül ott van Ő, akire vártunk, akit 9 hónapon át magunkban hordtunk. Végre megismerhetjük, láthatjuk az arcát, a karunkba zárhatjuk. Mindent elsöprő érzés, egyszerre megszűnik a fájdalom, a fáradtság és elfelejtünk mindent, ami percekkel ez-előtt még elviselhetetlennek tűnt. A felszabaduló endorfin csodája. A nő teste és a lelke a szülésre lett teremtve, ezt soha nem szabad elfelejtenünk. Akkor sem, amikor az összehúzódás alatt úgy érezzük, nem bírjuk tovább, amikor már századszor akarjuk feladni és császármetszésért könyörgünk. Azoknak is nehéz ezekkel a pillanatokkal megküzdeni, akik jól felkészültek a szülésre, azok számára viszont tényleg emberfeletti, akik nem vesznek igénybe szakse-gítséget és úgy gondolják, hogy majdcsak segít rajtuk ott valaki és megoldja helyettük a helyzetet, döntést hoz, megszünteti a fájdalmat. Nagy felelőtlenség felkészületlenül belevágni életünk legfontosabb eseményébe. Mindenre felkészülni valóban nem lehet, hiszen nem tudjuk előre milyen lesz a kontrakciók ereje, a fájdalom erőssége, a közben ránk törő érzések, a kimerültség. Nem tudjuk, hogyan fogunk viszonyulni mindehhez. Olyan élethelyzet ez, amellyel még soha nem találkoztunk. Ha felkészülni nem is lehet, de készülni rá mindenképpen muszáj. Ahhoz, hogy kellemes érzésekkel távozzunk a szülőszobáról, tudatosan fel kell készíteni testünket és lelkünket is a ránk váró eseményekre. Időnk bőven lesz rá, hiszen 9 hónap áll rendelke-zésünkre, hogy a feladatra hangolódjunk. Fontos lenne, hogy a várandósok szakember segítségét vegyék igénybe a felké-szülés során, hiszen ő tud olyan hatékony és gyakorlatias tanácsokkal szolgálni, amelyek valóban jól hasznosíthatók a vajúdás során. A tanácsadó szerepet leginkább egy aktív szülésznő töltheti be, aki olyan infor-mációkat közvetít, melyek naprakészek, őszintén is pontosan feltárják a szülőszobai eseményeket, és segítenek eloszlatni a szüléssel kapcsolatos félelmeket, tévhiteket. Ő az, aki feltárja a fájdalomcsillapítási alternatívákat, tájékoztatást nyújt, hogy az adott osztá-lyon milyen lehetőségek állnak a vajúdok rendelkezésére. A jó szülésznő a vajúdás hosszú órái alatt nélkülözhetetlen partnere és segítsége a vajúdónak. Bíztat és dicsér, az érintésével is vígasztal, átsegít az összehúzódások fáj-dalmán, átérzi a vajúdó lelkiállapotát, segít ellazulni és a kontrakciókkal együtt dolgozni, kitartani a végsőkig. Feladata, hogy szakmai tudásával, tapasztalatával, empátiás készsé-gével kísérje a nőt a pozitív szülésélményhez vezető úton. Csodálatos élethivatás ez, melyhez elkötelezettség, lendület, fáradhatatlanság, alázat és pozitív életszemlélet szükséges. A szülés meghatározó élménye egy életen át elkísér. Nem mindegy, hogyan zaj-lik, ezért fontos, hogy készüljünk rá. Mindennapi munkám során tapasztalom, hogy a felkészült vajúdó sokkal maga-biztosabb, nyugodtabb, együttműködőbb, nyitott a segítő javaslataimra és mélyebben, aktívabban éli meg a vajúdás néha embert próbáló perceit, óráit. A születés csodája ideális esetben, a vajúdó, az orvos és a szülésznő együttmű-ködése révén jön létre, ahol a főszereplő a vajúdó, akinek feladata, hogy felkészüljön, és aktív közreműködője legyen az eseményeknek. A mi vállalásunk és kötelességünk pedig, hogy a legjobb tudásunk és emberségünk szerint segítsük és kísérjük őt ezen az úton.