A szakdolgozat az Arany János Tehetséggondozó Program (AJTP) eredményességét és társadalmi hasznosságát vizsgálja, különös tekintettel a hátrányos helyzetű fiatalok esélyteremtésére és hosszú távú társadalmi beilleszkedésére. A kutatás célja annak bemutatása, hogy az AJTP nemcsak tanulmányi támogatást nyújt, hanem komplex módon járul hozzá a diákok személyiségfejlődéséhez, önismeretéhez és társadalmi mobilitásához. A dolgozat kvalitatív és kvantitatív módszerekkel – kérdőíves felméréssel és interjúkkal – elemzi a volt AJTP-s diákok tapasztalatait, valamint a program hatásait életpályájukra. Az eredmények azt mutatják, hogy a program közösségformáló ereje és személyre szabott támogatása kulcsszerepet játszik a résztvevők sikerében. Ugyanakkor a dolgozat kritikusan elemzi az AJTP jelenlegi helyzetét is, rámutatva arra, hogy az új állami támogatási formák (pl. ingyenes jogosítvány, ösztöndíjrendszer) részben átfedik a program korábbi előnyeit. A szerző felveti egy „szakmai AJTP” koncepciójának lehetőségét, amely a szakiskolai tanulók számára is biztosítaná a program közösségi és mentori támogatásait. A kutatás végkövetkeztetése szerint az AJTP továbbra is értékes és szükséges kezdeményezés, azonban fennmaradása és megújulása érdekében alkalmazkodnia kell a 21. századi oktatási és társadalmi kihívásokhoz.