A hajléktalan emberek közterületeken való tartózkodása nem mai probléma, mégis az elmúlt időszakban különös hangsúlyt kapott a téma. A helyzet megoldása nem pusztán a hajléktalan-ellátó intézményekben dolgozó hivatásos segítők feladata lenne, hanem egy átfogó, felelős társadalompolitika, azon belül is mindenekelőtt egy jól megszervezett lakáspolitika jelentene kiutat. A középosztály leginkább a közterületen tartózkodó hajléktalanokat látva szembesül a mélyszegénység ilyenforma mértékéről, és e siralmas helyzet gyors megszüntetését célozzák meg azok a politikai döntések és tervek, amelyek megtiltják a közterületen való életvitelszerű tartózkodást, valamint a koldulást. Ezek azonban csak gyenge látszatmegoldások, hiszen a probléma mélyén sokkal súlyosabb rések és hiányok találhatóak, mint amit a társadalom érzékel a hajléktalan emberek helyzetéből. Ahogy mondani szokták, ez csak a „jéghegy csúcsa”, hiszen amit Magyarországon rendészeti eszközökkel próbálnak megszüntetni vagy úgymond félrerakni, azokat az Európai Unió nyugati tagállamaiban elsősorban lakásproblémaként kezelik.