A Gagea minima és a Dictamnus albus újrafelfedezése a Dél-Tiszántúlon, valamint további florisztikai adatok az Alföldről

Abstract

A szerzők a 2011 és 2017 közötti időszakban az Alföldről gyűjtött floriszti­kai adataik közül az érdekesebbeket adják közre. A cikkben 49 faj, illetve hibridfaj előfordu­lását, élőhelyi körülmé­nyeit, esetenként a térségből ismert történetét mutatjuk be. További 13 faj esetében – azok természet­védelmi jelentősége miatt – a Magyarország edényes nö­vényfajainak elterjedési atlaszához (Bartha et al. 2015, a továbbiakban: „Flóraatlasz”) meg­jegyzések nélküli kiegészítéseket is közlünk. A tárgyalt adatok többsége a Gyula, Békéscsaba és Doboz térségében elterülő keményfás ligeterdőkből származik, emellett további szór­ványadatokat közlünk az Alföld számos pontjáról. Eredményeink közül legjelentő­sebbek a Dél-Tiszántúlról kipusztultnak vélt Dictamnus albus , illetve az „elfeledett” Gagea minima újra­felfedezése. Emellett több, az Alföld, illetve az adott közép- vagy kistáj flórájára új (pél­dául Draba muralis , Nicandra physalodes , Cystopteris fragilis ), illetve regionálisan veszélyez­tetett faj adatát (például Inula helenium , Ophioglossum vulgatum ) ismertetjük. Bemutatunk továbbá ritka gyomnövényeket (pél­dául Calepina irregularis , Cardamine impatiens ), terjedő­ben lévő adventív fajokat ( Chorispora tenella , Euphorbia maculata , Phytolacca americana , Ph. esculenta , Sicyos angulata ), illetve az adott térségben feltűnően alultérképezett fajokat (pl.: Loranthus europaeus , Arabis hirsuta , Rumex confertus ).