Szerző szerinti böngészés "Albert, Ágnes-Júlia"

Megjelenítve 1 - 1 (Összesen 1)
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Spontán szukcesszió és növényi kölcsönhatások vizsgálata gyepek vegetációdinamikai folyamataiban
    Albert, Ágnes-Júlia; Török, Péter; Juhász-Nagy Pál doktori iskola; DE--Természettudományi és Technológiai Kar -- Biológiai és Ökológiai Intézet, Ökológiai Tanszék
    Három témakörben vizsgálódva, az alábbi kérdésekre kerestem a választ: 1. Spontán szukcessziós vizsgálatok homoki parlagokon. Tér-idő-helyettesítéses módszert (space for time substitution) alkalmazva, a következő kutatási kérdéseket vizsgáltuk: (i) Milyen a célfajok betelepülésének dinamikája a szukcesszió előrehaladtával? (ii) Hogyan változik a különböző funkcionális csoportok aránya a szukcesszió során? (iii) Mennyire hatékony a gyepek regenerálódása a szekunder szukcesszió során? (iv) Milyen kapcsolat figyelhető meg a különböző talajjellemzők és a funkcionális csoportok, illetve a spontán regenerálódó vegetáció között? 2. Biotikus interakciók hatása a növények túlélésére és fejlődésére. Kiültetéses kísérletben vizsgáltuk a biotikus környezet hatását a kiültetett egydekre, az egyedek fejlődési stádiumának függvényében: (i) Milyen hatása van a produktivitás növekedésének és a különböző kezeléseknek a kiültetett növényegyedek és a biotikus környezet kölcsönhatására? (ii) Hogyan függ a kiültetett növényegyedek és a biotikus környezet kölcsönhatása a transzplantok fenológiai állapotától? 3. A kompetíciós környezet hatása a parlagfű csírázására. Az egyéves fajok csírázását jelentősen befolyásolhatja az őshonos növényközösség összetétele, szerkezete. A parlagfű csírázási viselkedését vizsgálva a következő kérdéseink voltak: (i) Befolyásolja-e a magok csírázási arányát az őshonos fajokból álló, egyre erősebb kompetitív környezet? (ii) Képes az inváziós faj magja időben eltolni csírázását (előre hozni és/vagy legalább egy évig késleltetni) az őshonos fajokból álló kompetíciós környezet függvényében? Eredményeink. 1. Spontán szukcessziós vizsgálatok homoki parlagokon. Eredményeink szerint a referencia gyepek fajkészlete sikeresebben regenerálódott a meszes homoki régióban, mint a savanyú homoki régió esetében. Ez a jelenség valószínűleg inkább a savanyú homoki régió degradáltabb táji környezetének köszönhető, mintsem a különböző talajtípusoknak. Kimutattuk, hogy bár a homokpuszta gyepekre jellemző fajösszetétel viszonylag gyorsan kialakul a parlagszukcesszió során, a homokpuszta gyepek célfajaira jellemző tömegességi viszonyok nem alakulnak ki a regenerálódó parlagokon (az idős parlagokon sem). Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy a spontán szukcesszió számos esetben kulcsfontosságú lehet homokpusztagyepek regenerációjában, és akkor a legígéretesebb, amikor a homokpusztagyepek célfajai már a szukcesszió első éveiben betelepülnek a parlagokra. 2. Biotikus interakciók hatása a növények túlélésére és fejlődésére. Eredményeink rámutattak mind a facilitáció, illetve kompetíció jelenlétére produktív környezetben. Eredményeink szerint a környező vegetáció pozitív hatása (facilitáció) erőteljes volt az egyedek korai egyedfejlődési stádiumaiban, majd csökkent idővel, illetve a későbbiekben felülkerekedett a növekedésért folytatott kompetíció. Rámutattunk arra is, hogy az “ontogenetic shift” mértéke nagyobb a műtrágyázással kezelt területeken. A gyökér-hajtás arányt leginkább a földfelszín feletti biomasszában történő változások befolyásolták, hiszen a gyökereknek nem volt elég ideje a növekedésre a három hónapig tartó vizsgálat során. 3. A kompetíciós környezet hatása a parlagfű csírázására. Vizsgálatunk során rámutattunk, hogy a parlagfű magvak érzékelik környezetük állapotát, illetve a várható kompetíciós nyomást, és ennek megfelelő csírázási választ adnak, azaz plasztikus csírázási stratégiával rendelkeznek. A megfelelően megválasztott csírázási stratégia ugyanakkor biztosíthatja a faj hosszú távú perzisztenciáját és terjedését, valamint sikeres invázióját is. Megfigyeltük, hogy a nagy denzitású felnőtt versenytársak szomszédságában a magvak jelentős százaléka a kompetíció-kerülő stratégiát választotta, és másodlagos dormanciába esett. Ezzel szemben a parlagfű magvak a kompetitív konfrontáció stratégiáját alkalmazzák, illetve maximalizálják csírázási arányukat, amennyiben kevésbé kompetitív mikrokörnyezetet érzékelnek (például üres talajfelszínek esetében, vagy ha további magokkal és fiatal csíranövényekkel kell felvenniük a versenyt).