DEA

Üdvözöljük az intézményi repozitóriumunk oldalán!

    A Debreceni Egyetem elektronikus Archívuma (DEA) a Debreceni Egyetemen születő dokumentumok digitális tárhelye. Az archívumban különböző gyűjteményekben tároljuk a tudományos publikációkat, hallgatói dolgozatokat, oktatási anyagokat, média tartalmakat és digitalizált dokumentumokat. Az Open Access elvein felépülő repozitóriumban a hozzáférés több szinten valósul meg: a dokumentumok egy része bárhol szabadon hozzáférhető, míg mások kizárólag a Debreceni Egyetem számítógépein vagy zárt hálózaton keresztül érhetők el.

Photo by DEENK
 

Kiemelt kategóriák a DEA-ban

Digitális Könyvtár

Digitális Könyvtár

A DEENK által digitalizált kulturális örökségnek és egyetemtörténeti dokumentumoknak, a Debreceni Egyetemi Kiadó gyűjteményeinek, az egyetemi és helyi vonatkozású folyóiratoknak digitális archívuma.

Hallgatói dolgozatok

Hallgatói dolgozatok

A Debreceni Egyetem karain végzett hallgatók szakdolgozatainak, diplomamunkáinak gyűjteménye. A tételek a kari határozatok értelmében Egyetemi IP-ről megtekinthetők.

PhD dolgozatok

PhD dolgozatok

A Debreceni Egyetem doktorjelöltjei által feltöltött doktori tézisfüzetek és disszertációk gyűjteménye, amelyeket a DEENK a doktori iskolákra vonatkozó országos és helyi hatályos rendelkezések szerint nyílt hozzáféréssel tesz közzé.

Publikációk

Publikációk

A Debreceni Egyetem kutatóinak közleményei, amelyek alapvetően zárt hozzáférésű dokumentumok, de a DEENK a kiadói és a szerzői jogok betartásával a tételeket szabadon hozzáférhetővé teszi.

Legfrissebbek betöltések

TételKorlátozottan hozzáférhető
A PRAME kimutatás differenciál diagnosztikai jelentősége festéksejtes elváltozások esetén
Fekete, Judit Anna; Tóth, Teodóra; Klinikai Központ::Kenézy Gyula Campus; DE--Általános Orvostudományi Kar; Busi, Blanka; Klinikai Központ
A PRAME (preferentially expressed antigen in melanoma) fehérjét 1997-ben azonosították először metasztatikus melanoma szövetet infiltráló citotoxikus T-sejtekből. Irodalmi adatok bizonyítják, hogy a PRAME immunhisztokémiai kimutatás hatékonyan alkalmazható melanoma és naevus differenciál diagnosztikai vizsgálataiban. Kutatások azt mutatták, a melanoma esetek 88-94%-a diffúz PRAME expresszióval bír, míg naevus esetén az esetek 86%-ánál negatív eredményt tapasztaltak. Vizsgálataink célja az volt, hogy a DEKK Kenézy Gyula Campus Patológián diagnosztizált festéksejtes elváltozások PRAME fehérje expressziós mintázatát feltérképezzük, differenciál diagnosztikai hatékonyságát megvizsgáljuk, valamint a festéksejtes léziók diagnosztizálása esetén jelenleg alkalmazott legfontosabb markerek (p16, MIB1 / Ki-67) immunfenotípusát összehasonlítsuk, valamint meghatározzuk a malignus melanomás esetekben az expressziók változását a folyamat előrehaladottságának függvényében. Az általunk vizsgált időszakban 20 dysplasticus naevus (kisfokú magatypiát mutató) és 20 (10 festéksejtes naevus talaján kialakult, 10 rezidualis naevust nem tartalmazó) malignus melanoma, valamint 5 in situ melanoma mintáit dolgoztuk fel immunhisztokémiai reakciókkal. A dysplasticus naevusok eseteiben a p16 átlagos festődése 85%, MIB1 / Ki-67 1%-ban, míg a PRAME 14%-ban mutatott festődést. Malignus melanoma eseteinkben a p16 31%-ban, MIB1 / Ki-67 24%-ban, PRAME 80%-ban expresszálódott a tumorsejtekben. Az általunk vizsgált malignus melanomás és low-grade dysplasiát mutató dysplasticus naevus esetekben a szakirodalmi adatokkal összevetve hasonló PRAME expressziót tapasztaltunk. Eredményeink alapján kijelenthetjük, hogy a PRAME antitest expressziója szignifikánsan magasabb a melanomában, míg a dysplasticus naevusban alacsonyan vagy egyáltalán nem expresszálódik, ami megerősíti a dysplasticus naevusok és malignus melanomák megkülönböztetésére szolgáló kiegészítő eszközként való hasznosságát. Habár megerősítheti a diagnózist egyik vagy másik irányban, azonban a diagnózis alapja továbbra is a morfológiai jellemzőkön nyugszik.
TételKorlátozottan hozzáférhető
Effects of the COVID-19 Pandemic on the Mental Health of Students of the University of Debrecen: Role in Increasing Stress Levels
Anikori, Ogheneyoma; Kolozsvári, László Róbert; Általános Orvostudományi Kar::Családorvosi és Foglalkozás-egészségügyi Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; Kovács, Attila; Fűzi, Marta; Általános Orvostudományi Kar::Pszichiátriai Tanszék; Általános Orvostudományi Kar::Magatartástudományi Intézet
The COVID-19 pandemic led to strict government measures like curfews and social distancing, which significantly impacted the mental health of university students. Anxiety and depression were especially prevalent among individuals aged 16–30, with studies showing high rates among Chinese medical students. Stress, particularly through the HPA axis, was identified as a major contributor to mental health disorders, including depression, anxiety, and dissociation. Specific student-related factors such as perceived stress, loneliness, and lack of support heightened vulnerability to these conditions. Research at the University of Debrecen found that perceived social support helped lower depression levels, emphasizing the importance of targeted mental health support for students.
TételKorlátozottan hozzáférhető
the pharmacology of blinatumomab
aliev, ruslan; Megyeri , Attila; Általános Orvostudományi Kar::Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Halasi, Barbara Dóra; Szentmiklósi, József; Általános Orvostudományi Kar::Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet
Blinatumomab is a bispecific T-cell engager (BiTE®) antibody targeting CD19 on B-cells and CD3 on T-cells, designed to treat relapsed or refractory B-cell malignancies. It redirects T-cells to destroy tumor cells, achieving high response rates. The thesis focuses on the mechanism of action of blinatumomab in addition to the latest clinical trails and summarizes their reported results.
TételKorlátozottan hozzáférhető
Pharmacological Approach to Different Types of Allergies
FUJITO, MIKI; Pórszász, Róbert; Általános Orvostudományi Kar::Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Szentmiklósi, József; Halasi, Barbara; Általános Orvostudományi Kar::Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet; Általános Orvostudományi Kar::Igazságügyi Orvostani Intézet
Food allergies have become a major public health issue, with rising global prevalence and significant impact on quality of life and healthcare systems. This thesis examines the complex causes of food allergies, including immune system dysfunction, environmental factors, and genetic predisposition. Management combines prevention and treatment strategies, such as medications, immunotherapy, and emerging biologic therapies. While drugs like antihistamines, corticosteroids, and epinephrine manage acute symptoms, long-term care focuses on immunotherapy and targeted immune treatments. However, challenges like treatment adherence, access, and varied individual responses persist. A multidisciplinary, personalized approach is crucial to reducing the burden of food allergies and improving outcomes.
TételKorlátozottan hozzáférhető
Antihyperlipidemic drugs and their role in DM and it's complications
Averbuch, Galit; Pórszász, Róbert; Általános Orvostudományi Kar::Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Halasi, Barbara Dora; Szentmiklósi, József; Általános Orvostudományi Kar::Igazságügyi Orvostani Intézet; Általános Orvostudományi Kar::Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet
Antilipidemic drugs are used to treat hypercholesterolemia and dyslipidemias. They are usually used long term and often in combination. This review shows updated data on current and new antihyperlipidemic drugs. Their use strategies and clinical management of diabetes and its complications. As well as their role in their prevention.
TételKorlátozottan hozzáférhető
A családorvosok influenza átoltottsága és részvétele szűrővizsgálatokon
Varga, Zalán; Sándor, János; Általános Orvostudományi Kar::Népegészség-és Járványtani Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar
Bevezetés: Magyarországon a megelőzhető betegségek okozta halálozás magas. A megbetegedések egyrésze szűréssel elkerülhető lenne. Felmerül a kérdés, vajon szűrővizsgálatok tekintetében, milyen a családorvosok részvétele. A betegségek éppúgy érinthetik az orvosokat, mint az átlag populációt. A háziorvosok szűrése emellett fontos, nemcsak az ő saját egészségük, de példamutatásuk miatt a pácienseik számára is. Cél: Három magyar járás (mátészalkai, szobi, nagyatádi) családorvosainak szűrésekkel kapcsolatos véleményének és az abban való részvételének felmérése, illetve a kapott eredmények és a magyar populációs átlag közti eltérések leírása volt. Módszer: Az „Európai lakossági egészségfelmérés” (ELEF2019) kérdőívének átalakított változatát használtuk a személyes interjúkon alapuló keresztmetszeti vizsgálathoz, 2023-ban. A három járásban praktizáló 62 családorvosból 50-en vállalták a részvételt. Az orvosok adatait a felsőfokú végzettséggel rendelkező magyar felnőttek ELEF 2019-es felmérésben meghatározott adataival hasonlítottuk össze. Vizsgáltuk az influenza elleni átoltottságot, és a hipertónia, diabetes, hiperlipidemia, méhnyakrák és emlőrák szűrések gyakoriságát a megfelelő célcsoportokban. Logisztikus regressziós modellt alkalmazva, korra és nemre, korrigált esélyhányadosokkal (EH és a megfelelő, 95 százalékos megbízhatósági tartományokkal, 95%MT) adtuk meg az eredményeket. Eredmény: A háziorvosok 58%-a részesült 1 éven belül influenza elleni védőoltásban, 90,9%-uk vett részt hipertónia, 97,2%-uk hiperlipidemia, 83,3%-uk cukorbetegség, 73,7%- k emlőrák és 95,5%-uk méhnyakrák szűrésen. 1 éven belül influenza elleni vakcináció (EH=8,67; 95%MT: 4,8;15,64) és a 3 éven belüli lipidszint mérés (EH=7,78; 95%MT: 1,06;57,24) gyakrabban fordult elő a háziorvosok körében, mint az átlag népességben. A 2 éven belüli emlőrákszűrés (EH=12,54; 95%MT: 4,38;35,89) és a 3 éven belül méhnyakrákszűrés is gyakoribb volt háziorvosok között (EH=44,69; 95%MT: 5,96;335,41). Konklúzió: A három járásban praktizáló háziorvosok lényegesen nagyobb gyakorisággal vették igénybe a preventív szolgáltatásokat, mint a hasonló képzettségű betegeik. Érdemes volna személyes példamutatásukat hasznosítani azért, hogy praxisukban növelni tudják a betegek prevencióval kapcsolatos együttműködési hajlandóságát
TételKorlátozottan hozzáférhető
Teljes műtéti citoredukció előrejelzése preoperatív 18F-FDG PET/CT-vel ovárium tumoros betegekben: szisztematikus áttekintés és metaanalízis
Czina, Péter; Csikos, Csaba; Garai, Ildikó; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Képalkotó Intézet::Nukleáris Medicina Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar
Bevezetés: Peritoneális áttétekkel rendelkező előrehaladott ovárium tumoros betegeknél, amennyiben nincsen extraabdominális áttét sebészi citoredukció az aranystandardnak számító kezelési mód. A teljes citoredukció elérése azonban csak egy válogatott betegcsoporton valósítható meg. Ezen betegek kiválasztásához nyújthat segítséget a preoperatív képalkotó modalitások köztük az 18F-FDG PET/CT is. Metaanalízisünk során azt vizsgáltuk, hogyan képes a preoperatív 18F-FDG PET/CT előre jelezni a teljes primer, illetve szekunder citoreduktív műtét sikerességét ovárium daganatban szenvedő betegeknél. Módszerek: Két adatbázisból (PubMed és Mendeley) gyűjtöttük össze a metaanalízisbe bevonni kívánt cikkeket az alábbi kulcsszavas keresés alkalmazásával: „(ovarian cancer) AND (FDG OR PET) AND (cytoreductive surgery)”. Az így talált közleményeket több szinten szűrtük. Eltávolítottuk a duplikátumokat, majd a nem eredeti közleményeket és azokat a cikkeket, amelyek nem feleltek meg a bevonási kritériumainknak. Az utolsó szűrési fázisban kiválasztottuk azokat a cikkeket, amelyek megfelelő adatokat tartalmaztak a metaanalízisbe való bevonáshoz. A statisztikai analízis során külön-külön és összesítve is értékeltük a primer, valamint a szekunder citoreduktív műtétekre vonatkozó adatokat. Meghatároztuk az összesített érzékenységeket, fajlagosságokat, pozitív és negatív prediktív értékeket. Az eredményeket „forest plot” és „summary receiver operating characteristic” (SROC) görbék segítségével ábrázoltunk. Eredmények: Metaanalízisünkbe összesen 7 publikációt vontunk be. Három cikkben primer, háromban szekunder, egyben pedig primer és szekunder citoredukcióra vonatkozó adatokat is találtunk. Az összesített szenzitivitás, specificitás, pozitív és negatív prediktív értékeket illetőleg a következő eredményeket kaptuk összesített esetben: 0.63 (95%CI 0.58-0.68), 0.76 (95%CI 0.69-0.82), 0.84 (95%CI 0.80-0.88), 0.49 (95%CI 0.44-0.55); a primer műtétek esetén: 0.57 (95%CI 0.51-0.63), 0.77 (95%CI 0.70-0.84), 0.81 (95%CI 0.75-0.86), 0.52 (95%CI 0.45-0.58); valamint szekunder műtétek esetén: 0.76 (95%CI 0.67-0.83), 0.68 (95%CI 0.49-0.83), 0.91 (95%CI 0.83-0.95), 0.40 (95%CI 0.27-0.55). Következtetés: A vizsgált diagnosztikai mutatók közül a pozitív prediktív érték rendelkezett a legmagasabb értékkel, különösen a szekunder műtétek esetén. Ez alapján arra következtethetünk, hogy abban az esetben, ha a preoperatív PET/CT kedvező képet mutat nagy valószínűséggel érhetünk el teljes citoredukciót.
TételKorlátozottan hozzáférhető
A digitális eszközök hatásra a rövidlátásra a "Z" és az "alfa" generációban.
Veres, Imre; Módis, László; Általános Orvostudományi Kar::Szemészeti Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar
Bevezetés: A rövidlátás prevalenciája az utóbbi évtizedekben folyamatosan növekvő tendenciát mutat hazánkban és világszerte is, ami a jövőre nézve jelentős közegészségügyi következményekkel járhat. A genetikai tényezők mellett a modern életstílus, többek között a hosszas képernyőhasználat és a csökkent szabadtéri aktivitás is hozzájárul a myopia kialakulásához. Célkitűzés: Célunk az elektronikus eszközhasználati szokások és a rövidlátás gyakoriságának felmérése volt a 10-15 éves diákok és a 20-25 éves egyetemisták körében, összefüggést keresve az egyre fiatalabb korban megjelenő digitális eszközhasználat és a fénytörési hibák között. Módszerek: A Z generációból 90, az alfa generációból pedig 71 diák adatait gyűjtöttük össze. A kérdések kitértek az esetleges látóélesség csökkenésére, a szemüveghasználatra, az elektronikus eszközök típusára és napi használati idejére, a rövidlátás egyéb rizikófaktoraira és a kék fény okozta szempanaszokra is. Eredmények: Az alfa generáció diákjai közül 38% (27 fő), míg a Z generáció tagjai közül 67% (60 fő) panaszkodott homályos látásról. Az iskolások 27%-a (19 fő), az egyetemisták 52%-a (47 fő) viselt szemüveget vagy kontaktlencsét, előbbi korosztály 63%-a, utóbbi 88%-a mínuszos lencsét hordott. Közülük 21% (3 fő) illetve 32% (15 fő) igényelt 4 dioptriát meghaladó mínuszos korrekciót. A Z generációból 3 fő 6 dioptriát is meghaladó korrekciót igényelt. A fiatalabb korosztály 59%-a, az egyetemisták 81%-a tapasztalt szemészeti panaszokat hosszas eszközhasználat után, leggyakrabban fejfájást és könnyezést. Az egyetemisták főként okostelefont és laptopot használtak, 41%-uk (37 fő) átlagosan napi 7 óránál is többet. A fiatalabb korosztály elsősorban televíziót és okostelefont használt, 69%-uk napi több mint 3 órát, 22%-uk pedig napi 5 óránál is többet. Az okostelefon használatának előfordulása már az általános iskolában elérte a 97%-ot. Mindkét korosztály többsége tisztában volt a kék fény káros hatásaival, azonban az iskolás diákok 59%-a (42 fő) semmilyen megelőzési módszert nem alkalmazott. Habár a fiatalabb generáció összességében több időt töltött a szabadban, 39%-uk kevesebb mint 2 órát. Következtetések: A kutatás eredményei alátámasztják a túlzott elektronikus eszközhasználat és a rövidlátás gyakorisága közötti összefüggést. A digitális eszközök hatásain kívül a rövidlátás számos egyéb rizikófaktora is jelentős mértékben jelen van mindkét generációban.
TételSzabadon hozzáférhető
Munkaszoba
(1967)
TételKorlátozottan hozzáférhető
Traumás koponyasérülések és képalkotó vizsgálataik
Osváth, Barbara; Lánczi , Levente; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Képalkotó Intézet::Radiológiai Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar
Célkitűzés: Kutatómunkám célja a traumás koponyasérültek képalkotó diagnosztikai vizsgálatainak elemzése volt. A 2024.03.01. és 2024.03.31. között a Debreceni Egyetem Kenézy Campus Traumatológiai Ambulanciáira koponyasérüléssel érkező páciensek adatait tanulmányoztam. Módszerek: A retrospektív vizsgálat során 955 sérült kórlapját tanulmányoztam az alábbiak szerint: a sérülések körülményei, az elvégzett képalkotó eljárás(ok) és azokon felfedezett eltérések, a páciens neurológiai státusza, a sérülés következtében létrejött külsérelmi nyomok, az alkoholfogyasztás vagy epilepszia az anamnézisben, antithrombotikus gyógyszerek szedése, illetve a rizikó korcsoportokba tartozó gyermekek és 65 év feletti betegek megoszlása, illetve ahol elérhető volt, az alkalmazott dózisértékek. Eredmények: A vizsgált időszakban a fenti traumás sérültek körében 557 koponya röntgen, és 398 koponya CT vizsgálatot készítettek, 56 esetben mindkét diagnosztikus eljárást alkalmazták. Fracturára pozitív eredményt a röntgenfelvételek 6,46%-a mutatott, koponyaboltozati törést a röntgenfelvételeken mindössze 3 esetben (0,54%) detektáltunk, a többi 5,92% az arckoponya törését igazolta, melyek közül 10 esetben (1,80%) kértek sürgősségi CT vizsgálatot. A CT vizsgálatok 48,99%-a mutatott pozitivitást. Friss traumatológiai elváltozás (traumás eredetű intracranialis vérzés vagy koponyaboltozati törés) mindössze 14,82%-ban került megállapításra, a fennmaradó 34,17%-ban életkorból adódó, vagy régebbi elváltozás nyomait detektálták. Korcsoportonként történő bontásban a koponya röntgen vizsgálatok 31,78%-a, a CT vizsgálatok 3,77%-a 18 év alatti, míg a röntgen vizsgálatok 25,31%-a, a CT vizsgálatok 48,74%-a 65 év feletti sérültek esetén készült. Megbeszélés: A vizsgálat során kapott eredmények alapján kimutatható, hogy a kért koponya röntgen vizsgálatok számottevő hányadát (57,09%) a rizikó korcsoportok valamelyikébe való tartozás indokolhatta. A klinikai kérdés szempontjából releváns pozitivitás aránya mindkét vizsgálómódszer esetében alacsony, ennek növelésére megfontolandó célzott beutalási protokoll felállítása, figyelembe véve az ionizáló sugárzással járó indokolatlan vizsgálatok számának csökkentését is.
TételKorlátozottan hozzáférhető
Conventional and novel trends in the treatment of major depressive disorder
Bunin, Tal; Porszász, Róbert; Általános Orvostudományi Kar::Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Halasi, Barbara Dóra; Megyeri, Attila; Általános Orvostudományi Kar::Igazságügyi Orvostani Intézet; Általános Orvostudományi Kar::Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet
Major Depressive Disorder is a common psychiatric condition, and a leading cause of disability worldwide, affecting millions of individuals across diverse age groups and socioeconomic backgrounds. Fortunately, depression is highly treatable. Pharmacotherapy, certain forms of psychotherapy, and electroconvulsive therapy (ECT) all show antidepressant efficacy, leading to significantly improving patients' quality of life. However, despite the clear benefits of these treatments, many challenges and unanswered questions remain. A significant number of patients do not fully respond to available treatments. Even with aggressive treatment, up to 20% may show little or no improvement. Research into the neurobiological basis of mood disorders has made significant strides in recent decades, offering new insights into the neurochemical, neuroanatomical, and genetic factors underlying depression. This progress has opened promising new avenues for the development of more effective antidepressant treatments.
TételKorlátozottan hozzáférhető
Mikroszatellita instabilitás vizsgálata vastagbél daganatokban
Balázs , Sarolta Luca; Tóth, Erika; Egyetemen kívüli; DE--Általános Orvostudományi Kar; Szász, Sándor Csaba; Klinikai Központ
A mikroszatellita instabilitás fontos szerepet játszik a vastagbélrák kialakulásában, mivel a mismatch repair (MMR) rendszer működési zavara következtében genetikai hibák halmozódnak fel. Az MSI vizsgálata fontos prediktív marker az immunellenőrzőpont-gátló terápiák alkalmazásában, melyek különösen hatékonyak vastagbél daganatok esetén. Az örökletes Lynch-szindróma is az MMR rendszer hibáihoz köthető. A kutatás során PCR-technikával és immunhisztokémiai módszerekkel vizsgáljuk az MSI-t és az MMR fehérjék jelenlétét. A PCR eljárás lehetővé teszi kis mennyiségű DNS szakaszok felsokszorosítását és a mikroszatellita instabilitás kimutatását. Az immunhisztokémiai vizsgálat az MMR fehérjék, mint MLH1, MSH2, MSH6 és PMS2 meglétét vagy hiányát mutatja ki. Normál esetben mind a négy fehérje jelen van, hiányuk az MMR rendszer hibájára utal. A kutatás célja a laboratóriumi eredmények összevetése klinikai és szövettani jellemzőkkel.
TételKorlátozottan hozzáférhető
KRAS patogén variánsainak vizsgálata vastagbéltumorokban
Veres, Kincső; Bádon, Emese Sarolta; DE--Általános Orvostudományi Kar; Varga, Enikő; Klinikai Központ
A dolgozat célja a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Patológiai Intézetében 2022-2024 között molekuláris vizsgálatra érkezett vastagbéltumoros esetek vizsgálata. Kutatásunk a CRC esetek gyakoriságát, nem és kor szerinti megoszlát, a feldolgozott minták típusát tanulmányozza, valamint vizsgáltuk a KRAS patogén variánsokat és a genotípus alapján a túlélést. A KRAS variánsok vizsgálata elengedhetetlen a vastagbéltumorok megfelelő terápiájának kiválasztásában. A StripAssay és új generációs szekvenálás (NGS) kiváló lehetőséget nyújt a genetikai módosulások és variánsok kimutatására.
TételNem ismert
Acélszerkezetű tetőtér-beépítés
Molnár, József; Radnay, László; DE--Műszaki Kar
A szakdolgozat elkészítésének a célja, hogy egy tervezési feladat által, megvizsgáljam, hogy a családi házaknál hagyományos falazott térdfal és szarufa szerkezetből álló tetőtér-beépítés helyett, szerkezetileg kivitelezhető-e, egy acélszerkezetű tetőtér-beépítés. A tervezés egy meglévő tetőtér bontásából és egy új szerkezet kialakításából állt, a megmaradó szerkezethez kapcsolódik a tervezett tetőtér. A feladat során a tetőtér egyszerű és a lehető legkisebb terhelést átadó kialakítása volt az egyik szempont. A geometria felvétele során igyekeztem az eredeti megjelenést megtartani. A vizsgálat kiterjedt az egyes szerkezeti elemek méreteinek meghatározására, a kapcsolatuk részletes kialakításának felvételeire, méretezésére. A megfelelő acélszerkezetek, a gyártáshoz szükséges elemterveinek elkészítésére. A tetőtér tervezésével egyidejűleg, a hozzá kapcsolódó födém is kialakításra került, az elsődleges szempont, a födém tervezésénél is a lehetséges legkisebb önsúly és legegyszerűbb szerkezeti kialakítás volt. Egy másik, a tetőtér használatához elengedhetetlen szerkezet, a lépcső kialakítására is kitértem a dolgozat során. Ezen szerkezetek méretezésével, a várható terhekre való ellenőrzésével, igazoltam, hogy a tetőtér beépítése lehetséges acélszerkezetű kialakítás révén is. A dolgozatom elsődleges célja ezzel megvalósult, valamint egy alternatív megoldást is sikerült felállítani a tetőterek beépítésére. Másodlagos célként pedig, bízom benne, hogy a közeljövőben további fejlesztések iránymutatója lehet ez a kialakítási mód, és a családi házaknál egy elterjedt módszerként jelenik majd meg akár a felújítási-bővítési akar az új épületek tervezése során.
TételKorlátozottan hozzáférhető
Contemporary domes structures: case studies from Kazakhstan
Assan, Didar; Bereczki, Zoltán; DE--Műszaki Kar
This thesis project is designed to undertake a comparative analysis and evaluation of large dome constructions in Central Asia, comparing with their European counterparts. The study aims to assess the efficiency of constructing large domes by examining structural challenges, behavioural characteristics, and detailed interpretations through top-view, cross-sectional, and detailed interpretations. Going into these aspects, this contemporary research aims to establish a foundational understanding for the design, construction, and maintenance of large domes. Furthermore, it is expected that this study will serve as a valuable resource for future researchers in similar projects, providing guidance for their implementation and development.
TételKorlátozottan hozzáférhető
Kulcscsonttörések operatív kezelésének összehasonlítása: A TEN és lemezrögzítés eredményei a COVID-19 előtti és alatti időszakban, nemzetközi perspektívában
Groholy, Levente; Szarukán, István; Általános Orvostudományi Kar::Traumatológiai és Kézsebészeti Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar
A dolgozatom fő témája kulcscsont törések posztoperatív felépülésének illetve eredményességének vizsgálata. Kutatásunkhoz retrospektív elemzést használtunk, ami tartalmazott műtéti jegyzőkönyvek, zárójelentések, röntgen- és CT-felvételek elemzését, számítógépes adatfeldolgozást követően a DASH score (Disabilities of the Arm, Shoulder and Hand) rendszer alapján rögzítettük az eredményeket. Tanulmányunk célja, hogy leírjuk a COVID-19 pandémia operációkra gyakorolt hatását illetve, bemutatatva a 2019-es és 2021-es eredmények hasonlóságait és különbségeit valamint a kutatásunk eredményeit összevetettük a nemzetközi szakirodalomban közölt adatokkal. Kutatásunk során arra a következtetésre jutottunk, hogy a TEN technika használata hasznosabb egyszerűbb típusú töréseknél, valamint a fiatalabb generációk kulcscsonttöréseinél. Ugyanakkor minimális szövődményeket figyeltünk meg lemez rögzítést használva 2B1 és 2B2 típusú töréseknél. Összességében a választás egyéni törés típustól, betegparaméterektől függ.