DEA

Legfrissebbek betöltések

• Betöltés ...

  Tétel típusa:Publikáció, listelement.badge.access-status Szabadon hozzáférhető ,

  Do model complexity and spatial context improve lithological mapping? Pixel- versus patch-based learning in arid terrains

  (2026)

  Ali Shebl

  ;

  Mahmoud Abdellatif

  ;

  Dávid Abriha

  ;

  Aya S. Shereif

  ;

  Jana Brčeková

  Többet
• Betöltés ...

  Tétel típusa:Tétel, listelement.badge.access-status Szabadon hozzáférhető ,

  „Mivelhogy ez fő végháznak Capitansagának tisztire be helyeztettem...” A szatmári főkapitányság Dóczy András főkapitány tevékenysége alatt (1607–1619)

  (2026)

  Mohácsi, Endre

  ;

  Papp, Klára

  ;

  Történelem és néprajz doktori iskola

  ;

  Bölcsészettudományi Kar::Történelmi Intézet

  Többet

  Fő célkitűzésem a szatmári vár, mint a szatmári kapitányság központja, történetének bemutatása, nagylúcsei Dóczy András pályafutásának 1607 és 1619 közötti szakaszának rekonstruálása a kassai királyi biztosi, a szatmári, illetve a felső-magyarországi főkapitányi megbízatásához kapcsolódó források alapján. A dolgozat célja az is, hogy a téma kidolgozásakor felmerülő kérdésekre válaszokat találjunk. Miért volt kiemelkedően fontos a szatmári vár birtoklása? Milyen feltételeket támasztott az uralkodó a szatmári főkapitányi cím várományosával szemben? Miért éppen Dóczy Andrásra esett a választása? Milyen törekvései voltak a bécsi udvarnak a török kiűzésére és az ország egyesítésére? Megvoltak-e a feltételek annak véghezvitelére? A 16–17. század határvédelmének legfőbb rendszere a várak és erősségek láncolata volt. A mindenkori szatmári, vagy tiszántúli főkapitány nem kizárólag a szatmári vár és közvetlen környezetének védelmét látta el, hanem az ahhoz kapcsolódó szomszédos erősségekre is gondot viselt. Szatmár vára elsősorban a Magyar Királyságtól elszakadt Erdély felől védte a megmaradt országrészt, ezért tartjuk fontosnak a tárgyalt korszakban az Erdélyi Fejedelemséggel ápolt viszonyának részletesebb bemutatását. Dóczy András királyi biztosi megbizatásának és szatmári főkapitányságának ideje alatt három fejedelem is megfordult Erdély élén: Rákóczi Zsigmond egy, Báthory Gábor öt, majd Bethlen Gábor hat évig volt fejedelem Dóczy András hivatali idejének végéig. Válaszokat kerestünk többek között arra, hogy milyen kapcsolatban állt maga a főkapitány az erdélyi fejedelmekkel? A kassai felső-magyarországi főkapitányság alá tartozó szatmári főkapitányság főbb erősségei voltak még többek között Tokaj, Kálló, Ecsed is. Felvetődik tehát a kérdés, hogyan működtek együtt a várláncolat különböző erősségei? Hogyan működött az alárendelt várak kapitányai és a főkapitány közötti kapcsolattartás? Mennyire terjedt ki a főkapitányi hatáskör az alárendelt erősségekre? Volt-e kötelező szolgálati út, illetve betartották-e azt a kapitányok? A dolgozat, témájából adódóan, nem kerülheti el, sőt az megköveteli, hogy a hajdúság szerepével alaposabban foglalkozzon ezekben az években. A hajdúk társadalmi meggyökerezése éppen ebben az időszakban kezdett kibontakozni és Dóczy András, mint magas rangú katona nap, mint nap találkozott ennek problémáival. Éppen ezért is tartottam fontosnak, hogy a hajdúkérdést egy katolikus főúr, katonatiszt szemszögéből is megvizsgáljam. A dolgozat írásakor válaszokat kerestünk arra nézve is, hogy milyen politikai folyamatok következménye volt a szabadhajdúk katonai szerepének nélkülözhetetlensége. Hogyan alkalmazkodtak a társadalmi elvárásokhoz, mennyire befolyásolta a hajdúság, mint katonai tényező az eseményeket? / My primary objective is to present the history of Szatmár Castle as the center of the Szatmár Captaincy, and to reconstruct the period of András Dóczy of Nagylúcse’s career between 1607 and 1619 based on sources related to his appointments as royal commissioner in Kassa, captain-general of Szatmár, and captain-general of Upper Hungary. Another aim of this thesis is to find answers to questions that arise in the course of exploring the topic. Why was the possession of the Szatmár castle of such paramount importance? What conditions did the monarch impose on the candidate for the title of Captain-General of Szatmár? Why did the choice fall specifically on András Dóczy? What were the aspirations of the Viennese court regarding the expulsion of the Turks and the unification of the country? Were the conditions in place to carry this out? The primary system of border defense in the 16th and 17th centuries was a chain of castles and fortresses. The captain-general of Szatmár or Trans-Tisza at the time was responsible not only for the defense of Szatmár Castle and its immediate surroundings, but also for the neighboring fortresses connected to it. Szatmár Castle primarily defended the remaining part of the country from Transylvania, which had seceded from the Kingdom of Hungary; for this reason, we consider it important to provide a more detailed account of its relationship with the Principality of Transylvania during the period in question. During the tenure of Royal Commissioner András Dóczy and his governorship of Szatmár, three princes ruled Transylvania: Zsigmond Rákóczi for one year, Gábor Báthory for five, and Gábor Bethlen for six years, until the end of András Dóczy’s term. We sought answers, among other things, to the question of what kind of relationship the captain-general himself had with the Transylvanian princes? The main strongholds of the Szatmár captaincy, which fell under the Upper Hungarian captaincy of Kassa, also included Tokaj, Kálló, and Ecsed, among others. This raises the question: how did the various strongholds in the chain of castles cooperate? How did communication function between the captains of the subordinate castles and the captain-general? To what extent did the captain-general’s authority extend to the subordinate strongholds? Was there a mandatory service route, and did the captains adhere to it? Given its subject matter, this thesis cannot avoid—indeed, it requires—a more thorough examination of the role of the hajdúság during these years. The social roots of the hajdús began to take shape precisely during this period, and András Dóczy, as a high-ranking military officer, encountered the problems associated with this on a daily basis. This is precisely why I considered it important to examine the hajdú issue from the perspective of a Catholic nobleman and military officer as well. In writing this paper, we also sought answers to the following questions: What political processes led to the indispensable military role of the free hajduks, how did they adapt to social expectations? To what extent did the hajduks, as a military force, influence events?

  Többet
• Betöltés ...

  Tétel típusa:Tétel, listelement.badge.access-status Szabadon hozzáférhető ,

  Szájüregi mikroflóra változás vizsgálata obes betegekben, és antifungális érzékenységi vizsgálatok Cyberlindnera fabianii-val

  (2026)

  Balogh, Bettina

  ;

  Kelentey, Barna

  ;

  Fogorvostudományi doktori iskola

  ;

  Fogorvostudományi Kar

  Többet

  A PhD munkám első részében vizsgáltuk a bariátriai műtétet követően a súlycsökkenés hatását a sulcus mikroflórájára, és az obes csoportba tartozó páciensek fogíny sulcusváladék mikroflórájának eltéréseit az átlag populációhoz viszonyítva. 57 egyéntől vettünk sulcus folyadék mintát, ebből 22 a normál kontroll csoport tagja, 18 az obes kontroll csoporté és 17 páciensnél történt bariátriai műtét, akiknél ismételt mintavételt végeztünk a műtét után fél-egy évvel. A sulcusváladék minták vizsgálata MALDI-TOF MS analízissel történt. A fogágy állapotát vizsgálva egyik csoportnál sem voltak észlelhetőek parodontitis jelei. A műtétet és súlycsökkenést követően nem szignifikánsan, de nőtt az átlagos csíraszám. Valamint C. albicans és non-albicans Candida fajok: C. dubliniensis, C. kefyr, C. lusitaniae, jelentek meg a műtét után (p<0.05), ott, ahol Neisseria végig nem volt, vagy eliminálódott a műtét után. Továbbá a Prevotella-val érintettek aránya nőtt jelentősebben a súlycsökkenést követően. A műtét követően változik az íny sulcus váladék összetétele. Ugyanakkor a műtét előtti gyulladásmentes parodontális állapot és az arra hajlamosító tényezők hiányában és jó szájhigiénia mellett, a műtétet és súlycsökkenést követően nagy valószínűséggel nem alakul ki parodontitis. A PhD munkám második részében, pedig in vitro meghatároztuk a Cyberlindnera fabianii klinikai izolátumok (n=8) planktonikus és szesszilis sejteinek érzékenységi jellemzőit a leggyakrabban alkalmazott szisztémás gombaellenes szerekkel - a fluconazol, az amphotericin B és az echinocandinok (anidulafungin, caspofungin és micafungin) - szemben. A planktonikus minimális gátló koncentrációk (MIC) tartományai a fluconazol, az amphotericin B, az anidulafungin, a caspofungin és a micafungin esetében 1-2, 0,25-1, 0,015-0,06, 0,03-0,12 és 0,25-0,5 mg/l voltak. Az egynapos biofilmek a planktonikus megfelelőikhez képest nagymértékben rezisztensek voltak a fluconazollal szemben (MIC 512 és >512 között), de ez nem volt így az amphotericin B (MIC tartomány: 0,25-2 mg/l) és az echinocandinok (MIC 0,06-2 mg/l) esetében. A számított planktonikus ölési ráták alapján a legnagyobb aktivitást az anidulafungin (k értéktartomány: 0,37-2,09) mutatta, míg a micafungin, a caspofungin, az amphotericin B és a fluconazol 0,46-1,47, 0,14-0,86, –0,03-2,08, illetve –0,15-0,09 közötti tartományokba eső ölési rátákkal volt jellemezhető. A megfigyelt in vitro planktonikus és szesszilis érzékenységi mintázatok arra utalnak, hogy az echinocandinok és az amphotericin B lehet a legmegbízhatóbb kezelési lehetőség Cy. fabianii fertőzések ellen. In the first part of my PhD work, we investigated the effect of weight loss on the crevicular microflora following bariatric surgery and how the microflora of the crevicular gingival fluid in the obese group differs from that in the average population. Crevicular fluid samples were taken from 57 subjects: 22 were in the normal control group; 18 in the obese control group; and 17 patients had had bariatric surgery, who underwent a repeat sampling 6 to 12 months after the operation. Crevicular fluid samples were analyzed by MALDI-TOF MS analysis. No evidence of periodontitis was detectable in either group upon periodontal status examination. After surgery and weight loss, mean germ count increased, albeit not significantly. Also, C. albicans and non-albicans Candida species: Candida dubliniensis, C. kefyr, and C. lusitaniae appeared after surgery (p<0.05) in subjects where Neisseria was either absent throughout or eliminated after surgery. Also, the proportion of those affected by Prevotella increased significantly after weight loss. Following surgery, the composition of crevicular gingival fluid undergoes changes. However, with an uninflamed periodontal condition before surgery, an absence of predisposing factors, and good oral hygiene, periodontitis is highly unlikely to develop after surgery and weight loss. In the second part of my PhD work, we determined in vitro the susceptibility characteristics of planktonic and sessile cells of clinical isolates of Cyberlindnera fabianii (n = 8) to the most commonly used systemic antifungal agents - fluconazole, amphotericin B and echinocandins (anidulafungin, caspofungin and micafungin). Planktonic minimum inhibitory concentrations (MICs) ranged from 1 to 2, from 0.25 to 1, from 0.015 to 0.06, from 0.03 to 0.12 and from 0.25 to 0.5 mg/L for fluconazole, amphotericin B, anidulafungin, caspofungin and micafungin, respectively. One-day-old biofilms were highly resistant to fluconazole (MIC ranged from 512 to > 512) compared to planktonic counterparts, but not to amphotericin B (MIC ranged from 0.25 to 2 mg/L) and echinocandins (MIC ranged from 0.06 to 2 mg/L). Based on the calculated planktonic killing rates, the highest activity was observed in the case of anidulafungin (k values ranged from 0.37 to 2.09), while micafungin, caspofungin, amphotericin B and fluconazole exerted 0.46–1.47, 0.14–0.86, −0.03 to 2.08 and −0.15 to 0.09 killing rate value ranges, respectively. The obtained in vitro planktonic and sessile susceptibility patterns suggest that echinocandins and amphotericin B may be the most reliable treatment option for the treatment of Cy. fabianii infections.

  Többet
• Betöltés ...

  Tétel típusa:Tétel, listelement.badge.access-status Szabadon hozzáférhető ,

  Topikális felhasználásra szánt nanopartikulumok formulálása és vizsgálata

  (2026)

  Bodnár, Krisztina

  ;

  Józsa , Liza

  ;

  Bodnár, Krisztina

  ;

  Gyógyszertudományok doktori iskola

  ;

  Gyógyszerésztudományi Kar

  Többet

  A gyulladásos bőrbetegségek kialakulása összetett immunológiai folyamatok eredménye, amelyekben fontos szerepet játszik a veleszületett és szerzett immunválasz, a bőr védelmi funkciójának károsodása, valamint a bőr mikrobiomjának egyensúlyzavara. Ezek a betegségek világszerte jelentős népegészségügyi problémát jelentenek, mivel nemcsak a betegek fizikai állapotát rontják, hanem életminőségüket, megjelenésüket és lelki jóllétüket is kedvezőtlenül befolyásolják. A helyi kezelés eredményességét korlátozza a tartós gyulladás fennmaradása, a bőr megváltozott fiziológiás állapota, a hatóanyagok kedvezőtlen biofarmáciai tulajdonságai, valamint a hosszú távú terápiával járó adherencia problémák. A helyi terápia eredményességét tovább nehezíti, hogy a gyulladt és irritált bőrfelület sajátos környezetet teremt, ezért a megfelelő hordozórendszer kiválasztása minden esetben az érintett terület tulajdonságainak figyelembevételével történhet. A külsőleges terápia egyik alapvető kihívása, hogy számos hatóanyag kedvezőtlen biofarmáciai tulajdonságokkal rendelkezik. A biofarmáciai osztályozási rendszer (Biopharmaceutics Classification System (BCS)) szerint egyes topikálisan alkalmazott vegyületek a BCS II. osztályba tartoznak, ami gyenge vízoldékonyságot és ebből következően korlátozott biológiai hozzáférhetőséget jelent. A lokális kezelés rendszerint tartós és következetes alkalmazást igényel, ami a betegek együttműködését jelentősen próbára teheti. A gyakori alkalmazás kényelmetlenséget okozhat, egyes készítmények pedig irritációt, szárazságot vagy viszketést idézhetnek elő, ami a terápia megszakításához is vezethet. További kockázatot jelent, hogy nagy kiterjedésű vagy károsodott bőrfelület kezelése során a lokálisan alkalmazott gyógyszerek szisztémás felszívódása is fokozódhat, növelve a nem kívánt mellékhatások kialakulásának valószínűségét. Az utóbbi években egyre nagyobb érdeklődés irányul a természetes eredetű hatóanyagok, különösen a gyógynövények alkalmazása felé. Ennek hátterében részben az áll, hogy számos növényi eredetű vegyület antioxidáns, gyulladáscsökkentő, antimikrobiális és immunmoduláns hatással rendelkezik, miközben alkalmazásukhoz általában alacsony mellékhatás kockázat társul. Humán klinikai és preklinikai vizsgálatok alapján a flavonoidok, alkaloidok, terpének és egyéb fitokemikáliák képesek mérsékelni a gyulladásos tüneteket, csökkenteni a viszketést, javítani a transzepidermális vízveszteség paramétereit, valamint hozzájárulni a betegek életminőségének javításához. Terápiás alkalmazhatóságukat ugyanakkor gyakran korlátozza gyenge vízoldékonyságuk, alacsony permeabilitásuk, valamint fizikai és kémiai instabilitásuk. Kutatásomban két természetes eredetű hatóanyagot, a Salvia officinalis (S. officinalis, közönséges zsálya) kivonatot és a kurkumint választottam modellvegyületként, mivel mindkettő több támadásponton érvényesülő, jól ismert antioxidáns és gyulladáscsökkentő aktivitással rendelkezik, ugyanakkor formulálásukat kedvezőtlen fizikai-kémiai tulajdonságaik jelentősen megnehezítik. A Salvia officinalis kivonatai széles körű farmakológiai aktivitással bírnak, beleértve a gyulladáscsökkentő, antioxidáns, antimikrobiális és fájdalomcsillapító hatásokat. Terápiás potenciálját a benne található bioaktív komponensek összetett együttese határozza meg, amelyek közül kiemelkedő jelentőségűek a polifenolok, valamint a di- és triterpének. A kurkumin szintén az egyik legismertebb természetes eredetű bioaktív molekula, amely antioxidáns, gyulladáscsökkentő és antimikrobiális tulajdonságai révén több gyulladásos bőrbetegség esetében is ígéretesnek bizonyult. Klinikai vizsgálatok alapján csökkentheti az akne, az atópiás dermatitisz, a psoriasis és a vitiligo tüneteit, emellett fotoprotektív hatását is leírták. A lipofil növényi eredetű vegyületek dermális bejuttatását tovább nehezíti a bőr sajátos szerkezete. A bőr védelmi funkcióját elsősorban a stratum corneum határozza meg, amely korneocitákból és az azokat körülvevő lipidmátrixból épül fel. A hatóanyagok penetrációja intercelluláris, transzcelluláris, illetve transzfollikoláris úton valósulhat meg, azonban a hagyományos dermális formulációk rendszerint nem biztosítanak elegendő mennyiségű oldott hatóanyagot a hatékony bejutáshoz. A penetrációt fokozó komponensek hiánya miatt a rosszul oldódó, lipofil molekulák jelentős része a stratum corneum-ban marad, és csak korlátozott mennyiségben jut el a mélyebb epidermális vagy dermális rétegekbe. Ez különösen jelentős probléma a kurkumin és a karnozol esetében, amelyek a BCS IV. osztályába sorolhatók, így egyszerre mutatnak alacsony vízoldékonyságot és gyenge permeabilitást. A rosszul oldódó hatóanyagok formulálási problémáinak megoldására a lipidalapú gyógyszerhordozó rendszerek különösen ígéretes lehetőséget kínálnak, mivel javíthatják a hatóanyagok oldhatóságát, felszívódását és biológiai hozzáférhetőségét. E rendszerek közül kiemelt jelentőségűek az önemulgeáló gyógyszerhordozó rendszerek, azaz a SEDDS (Önemulgeáló Gyógyszerhordozó Rendszer (Self-Emulsifying Drug Delivery System)) formulációk. Ezek vízmentes prekoncentrátumok, amelyek olajfázisból, felületaktív anyagokból és ko-tenzidekből épülnek fel, és vizes közeggel érintkezve spontán módon finom diszperz rendszereket képeznek. Az olajok, a tenzidek és a ko-tenzidek együttes jelenléte nemcsak a hatóanyag oldhatóságát javíthatja, hanem előnyösen befolyásolhatja a stratum corneum lipidjeinek fluiditását, növelheti a bőr hidratáltságát és fokozhatja a hatóanyag diffúzióját a bőrön keresztül. A rendszer két fő típusa az önmikroemulgeáló rendszer és az önnanoemulgeáló rendszer, amelyek a dermális gyógyszertechnológiában egyaránt jelentős potenciállal rendelkeznek. A SEDDS rendszerek különösen alkalmasak lehetnek a lipofil növényi vegyületek dermális célba juttatására, mivel nano- (Self-Nanoemulsifying Drug Delivery Systems (SNEDDS)) vagy mikroméretű (Self-Microemulsifying Drug Delivery Systems (SMEDDS)) cseppekké emulzifikálódva növelik a fajlagos felületet, elősegítik az oldódást és kedvezőbb eloszlást biztosítanak a bőrfelszínen. A természetes eredetű hatóanyagok iránti növekvő érdeklődés az elmúlt években új lendületet adott a növényi hatóanyagok dermális alkalmazásának kutatásához, ugyanakkor továbbra is alapvető technológiai kihívást jelent, hogy e vegyületek többsége lipofil, instabil és korlátozottan képes átjutni a bőrön. Kutatásom újdonságtartalmát az adta, hogy a vizsgálatok nem csupán a Salvia officinalis kivonat és a kurkumin biológiai aktivitásának értékelésére irányultak, hanem olyan korszerű dermális hordozórendszerek fejlesztésére is, amelyek képesek javítani e természetes hatóanyagok oldhatóságát, stabilitását, penetrációját és biológiai teljesítményét. Mindezek alapján doktori kutatásom célja olyan dermális készítmények fejlesztése és átfogó farmakotechnológiai értékelése volt, amelyek képesek növelni a Salvia officinalis kivonat és a kurkumin stabilitását, oldhatóságát, dermális penetrációját és terápiás hatékonyságát. Ennek érdekében olaj a vízben típusú emulziós krémeket, hidrofil géleket és SEDDS alapú rendszereket fejlesztettem, majd vizsgáltam azok fizikai-kémiai tulajdonságait, különös tekintettel a viszkozitásra, a reológiai viselkedésre, a pH-ra, az emulziós stabilitásra, valamint az önemulgeáló tulajdonságokra és a részecske eloszlásra. A kutatás során értékeltem a készítmények stabilitását különböző stresszhatások mellett, monitorozva a fizikai állapot, az elszíneződés, a kicsapódás és a fázisszétválás változásait. Vizsgáltam a formulációk biológiai hatását HaCaT sejtkultúrán, különös tekintettel a biokompatibilitásra és a citotoxicitásra, valamint elemeztem gyulladásos mediátorokra gyakorolt hatásukat. Munkám további célját képezte az antioxidáns aktivitás összehasonlító értékelése a különböző formulációkban, különös hangsúlyt helyezve arra, hogy a SEDDS rendszerek milyen mértékben képesek elősegíteni a hatóanyagok felszabadulását, stabilitását és ezzel együtt a terápiás szempontból kedvező biológiai válasz kialakulását.

  Többet
• Betöltés ...

  Tétel típusa:Publikáció, listelement.badge.access-status Szabadon hozzáférhető ,

  A Transferable Framework for Integrating Remote Sensing and Field Data to Assess Hydro-Saline Soil Risk in Arid Coastal Cities

  (2026)

  Abazar M. A. Daoud

  ;

  Péter Rózsa

  Többet