Szerző szerinti böngészés "Balogh, László Zsolt"

Megjelenítve 1 - 1 (Összesen 1)
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    A β-blokkolók helye a hypertonia farmakoterápiájában napjainkban
    Balogh, László Zsolt; Megyeri, Attila; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Pórszász, Róbert; Drimba, László; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet; Kenézy Kórház, Központi Aneszteziológiai és Intezív Terápiás Osztály
    Nem egyszerű a béta-blokkolók felhasználása a hypertonia kezelésében. Világszerte vezető guideline-ok között sincs egyetértés a szerepükkel kapcsolatban. Attól függően, hogy figyelembe vették-e a betegek életkorát, eltérő kutatási eredmények születtek. Azok az elemzések, amelyek nem vették figyelembe az életkort, nem javasolják a használatukat. Ezzel ellentétben, azok a klinikai kutatások, amelyek figyelembe vették a betegek életkorát, azt mutatták, hogy jól teljesítenek a fiatal/középkorú (60 év alatti)hypertoniás egyénekben a kardiovaszkuláris halálozások és szövődmények, mint a stroke vagy a myocardialis infarktus megelőzésében. Az életkor gyakran kapcsolatban áll a vérnyomás emelkedésének mögöttes patomechanizmusával. Fiatalokban/középkorúakban a hypertonia gyakran asszociált obezitással és magas szimpatikus idegrendszeri aktivitással. Ezekben a betegekben az olyan gyógyszertípusok, amelyek tovább emelik a szimpatikus idegrendszer aktivitását (diuretikumok, dihydropyridine kalciumcsatorna-blokkolók, ARB-k) nem a megfelelő szerek a vérnyomás csökkentésére. A béta-blokkolók viszont a megfelelő választásnak tűnnek, hiszen eredményesen használhatók a neurogén tónus csökkentésére. Szintén jól alkalmazhatók az olyan betegekben is, ahol a vérnyomás emelkedése a magas plazma renin szintnek köszönhető, ám itt az ACE-gátlók és ARB-k is hatékonyak. Eredményesek a stroke után kialakuló hypertonia, a változékony hypertonia, sőt a más gyógyszertípusok által nehezen kordában tartható rezisztens hypertonia kezelésében is. Ugyanakkor, lévén, hogy nem csodaszerek, nem minden esetben előnyös a használatuk. Dohányzó betegekben a kedvező hatásaik nem voltak kimutathatóak, valamint a béta-blokkolók kevésbé hatékonyak az alacsony renin szintű, volumen dependens formáiban az esszenciális hypertoniának, amelyek leginkább az afroamerikai és 60 év feletti betegekben jelentkeznek. A randomizált próbák rossz eredményei hátterében állhat az is, hogy nagy részükben hagyományos, mellékhatásként perifériás érszűkületet okozó hatóanyagokat használtak. A jövő kutatásainak fontos feladata lesz az újabb fajta értágulatot okozó béta-blokkolók alaposabb vizsgálata a hypertonia kezelésében. Az optimális felhasználásukhoz elengedhetetlen, hogy ismerjük az egyes szerek eltérő farmakokinetikai tulajdonságait, mint a lipofil és nem lipofilbiohasznosulás különbségeit vagy a felszívódásukat a tápcsatornából. Ha ezekkel tisztában vagyunk, akkor megfelelő beteget párosíthatunk az egyes gyógyszerekhez, így eredményesen vehetjük fel a harcot a magas vérnyomással szemben.