Szerző szerinti böngészés "Bereczki, Erika Margit"

Megjelenítve 1 - 1 (Összesen 1)
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    A posztreszuszcitációs hipotermia prognosztikai tényezői akut koronária szindrómában
    Bereczki, Erika Margit; Kovács, Árpád; Győry, Ferenc; Általános Orvostudományi Kar::Kardiológiai Intézet::Kardiológiai Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; Rudolf Viktor; Általános Orvostudományi Kar
    Bevezetés: A terápiás hipotermia (TH) célja akut koronária szindróma (ACS) miatt végzett kardiopulmonális reszuszcitáció (CPR) után a túlélés és a neurológia kimenetel javítása. Azonban még mindig kérdéses, hogy TH során mely tényezők befolyásolják pontosan a mortalitást és a neurológiai státuszt. Célkitűzés: Vizsgálatunkban célul tűztük ki TH-val kezelt betegeink 30 napos mortalitását és neurológiai kimenetelét befolyásoló paraméterek meghatározását. Módszerek: Retrospektív vizsgálatunkban a DE KK Kardiológiai és Szívsebészeti Klinikán 2016-2021 között ACS miatt történt CPR-t követően TH-val kezelt betegeink (n=144) 30 napos túlélését és neurológiai kimenetelét befolyásoló prognosztikai paramétereket elemeztük ki. Eredmények: CPR nagyobb arányban történt sokkolandó (79,1%), mint nem sokkolandó (20,9%) iniciális ritmus miatt. A sokkolandó (68,9%) vs. nem sokkolandó (41,4%) ritmus miatt végzett CPR 30 napos túlélése jobb volt (P=0,002). Az ST elevációval járó (n=87) vs. nem járó (n=24) miokardialis infarktus miatt reszuszcitált betegek 30 napos túlélésének tendenciája jobb volt (62,1% és 50,0%, egyenként). A sokkolandó ritmuszavarral feltalált esetekben az intraaortikus ballonpumpa (IABP) igény rosszabb túléléssel járt. Az akut ellátás vagy a TH alatt fellépő vazopresszor támogatás (57,9%) is rosszabb 30 napos mortalitással társult, mint ha erre nem volt igény (84,0%; P=0,01). Ugyanakkor, a TH egyes napjai alatt az átlagos artériás középnyomás (MAP) értékekben nem volt különbség, illetve a jó és rossz neurológiai kimenetelek MAP átlagai is megegyeztek. Az érkezési normál, 7,35-7,45 közötti pH szintekhez képest (77,1%), a 7,35-7,20 közötti (60,6%; P<0,05), illetve a 7,20 alatti (42,8%; P<0,001) pH-val felvett betegek 30 napos túlélése rosszabb volt. A parciális artériás szén-dioxid szintek nem volt különbség a neurológiai státuszban a hiper-és hipokapniás eseteket vizsgálva. A maximális vércukorszint a TH 1. napján magasabb volt, mint a 2. és 3. napon (12,3±0,45 mM/L, 8,87±0,25 mM/L és 8,45±0,21 mM/L, egyenként; P<0,001), miközben az inzulint igénylő betegek 30 napos mortalitása rosszabb volt (50,0%), mint az inzulint nem igénylők kimenetele (71,3%; P<0,01). Következtetések: ACS-hez társuló posztreszuszcitációs TH során az iniciális nem sokkolandó ritmus, IABP vagy vazopresszor igény, acidózis és inzulin igény rosszabb mortalitással társult, ami igazolja a fenti paraméterek prognosztikai értékét. A neurológiai kimenetel vonatkozásában a CPR körülményeinek és az időfaktornak volt kiemelt szerepe.