Szerző szerinti böngészés "Dobronyi, Zsanett"

Megjelenítve 1 - 1 (Összesen 1)
  • Bélyegkép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    A gyógytornász feladatai a kéz hajlítóín sérüléseinek posztoperatív kezelésében
    (2014-05-27T10:07:42Z) Dobronyi, Zsanett; Frendl, István; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Traumatológiai és Kézsebészeti Tanszék; DE--Népegészségügyi Kar
    A sérülések kb. 30%-a a kezet érinti. A kéz tenyéri felszínén a hajlítóinak is gyakran sérülnek, leggyakrabban munkahelyi és szabadidős tevékenységek közben. A kéz kiemelt szerepet játszik mindennapi életünkben, tökéletes működése elengedhetetlen a teljes élethez. Ezért fontos a lehető legjobb helyreállítás és rehabilitáció a sérülések után. A hajlítóín sérülések ellátása a mai napig a kézsebészet egyik legnehezebb feladata. Ennek oka a bonyolult anatómiai felépítés, a kisméretű képletek, és a sérülés és műtét után gyakran kialakuló hegesedések és letapadások. A lehető legjobb funkció eléréséhez a legoptimálisabb műtéti eljárás szükséges, de a műtét csak az első lépés. Rendszeres gyógytornakezeléssel válhat csak teljessé a gyógyulás. Vizsgálatomban 5 fő (5 férfi) vett részt. Célul tűztem ki, hogy egyénre szabott gyógytornával elérjem a lehető legnagyobb mozgásterjedelmet, oldjam a kontraktúrákat és javítsam a manipuláló funkciót. A foglalkozások során az analitikus mozgások mellett a hétköznapi mozgások, fogástípusok is szerepeltek a gyakorlatok között. A gyógytornákat igyekeztem eszközök segítségével minél változatosabbá tenni. A mozgásokon kívül a műtéti heget is kezeltem, hegmasszázst alkalmaztam. A rehabilitáció ideje alatt hetente nyomon követtem a mozgásterjedelmek változását. Az első és az utolsó mérés adatait összehasonlítva, az eredményeken egyértelműen látszik a fejlődés mértéke. Minden esetben csökkent vagy feloldódott teljes mértékben a flexiós kontraktúra, javultak a flexiós és extenziós mozgások egyaránt, és ezekkel arányosan javultak a manipulációs mozgások is. A kontroll csoporthoz viszonyítva, mely betegek a posztoperatív fizioterápiás kezelést nem vállalták, a posztoperatív fizioterápiás kezelésben részesült sérültek funkcionális eredményei a hipotézisemet igazolták. A végeredményt nagyban befolyásolta a gyógytorna kezelések száma, a sérültek motivációja, a sérülés komplexitása és a műtét után fellépő szövődmények. Egyértelmű, hogy mennyire fontos szerepet játszik a gyógytornász a hajlítóín sérülés posztoperatív helyreállításában. Gyógytorna nélkül a vizsgálatomban részt vevő sérültek egyáltalán nem vagy csak korlátozott mértékben tudták volna végezni mindennapi tevékenységeiket, munkájukat.