Szerző szerinti böngészés "Fazekas, Fruzsina"
Megjelenítve 1 - 6 (Összesen 6)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető Adipokines in the Skin and in Dermatological Diseases(2020) Kovács, Dóra; Fazekas, Fruzsina; Oláh, Attila; Töröcsik, DánielTétel Szabadon hozzáférhető Epidermal Growth Factor Modulates Palmitic Acid-Induced Inflammatory and Lipid Signaling Pathways in SZ95 Sebocytes(2021) Töröcsik, Dániel; Fazekas, Fruzsina; Póliska, Szilárd; Gregus, Andrea; Janka, Eszter Anna; Dull, Katalin; Szegedi, Andrea; Zouboulis, Christos C.; Kovács, DóraTétel Szabadon hozzáférhető Factor XIII-A in Diseases: Role Beyond Blood Coagulation(2021) Dull, Katalin; Fazekas, Fruzsina; Töröcsik, DánielTétel Szabadon hozzáférhető miR-146a modulates TLR1/2 and 4 induced inflammation and links it with proliferation and lipid production via the indirect regulation of GNG7 in human SZ95 sebocytes(2021) Dull, Katalin; Fazekas, Fruzsina; Deák, Dávid; Kovács, Dóra; Póliska, Szilárd; Szegedi, Andrea; Zouboulis, Christos C.; Töröcsik, DánielTétel Korlátozottan hozzáférhető Parlagfű pollen által indukált reaktív oxigén származékok vizsgálata humán epitél sejtekenFazekas, Fruzsina; Bácsi, Attila; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Immunológiai Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Csősz, Éva; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Biokémiai és Molekuláris Biológiai IntézetA dolgozatban a reaktív oxigén származékok (ROS) képződését vizsgáltuk parlagfű pollen indukált BEAS-2B sejteken. A sejteket különböző ideig (3, 6 és 24 óra) inkubáltuk intakt és hő által inaktivált parlagfű pollennel, majd az intracelluláris ROS szintekben bekövetkező változásokat egy redox-szenzitív fluoreszcens festék (2’,7’-dihidro-diklorofluoreszcein diacetát /H2DCF-DA/) segítségével mértük. Az intakt pollenekkel történő kezelést követően a sejtekben egy gyors, 3-4-szeres DCF fluoreszcencia intenzitás növekedést detektáltunk. A hőinaktivált pollenekkel kezelt sejtekben is emelkedett az intracelluláris ROS szintje, de csak 6 órával a kezelés kezdete után. Ez a megfigyelés felvetette annak a lehetőségét, hogy a pollenekkel történő szoros kontaktus az epitél sejtekben endogén ROS termelődését váltja ki. Az endogén reaktív oxigéngyökök egyik legfontosabb forrásának a redukált nikotinamid adenin dinukleotid foszfát-oxidázt (NADPH-oxidáz) találtuk. Ha a sejtek NADPH-oxidázát difenil-jodoniummal (DPI) gátoltuk, az intracelluláris ROS szintjének emelkedése a felére csökkent az RWP kezelést követően. Az endogén ROS másik forrásának a mitokondriumok elektrontranszport láncát feltételeztük. A mitokondriális ROS termelés méréséhez MitoSOX Red festéket használtunk. Megfigyeléseink szerint a sejtekből kiszivárgó MitoSOX Red festékkel a pollenszemek olyan intenzíven jelölődnek, hogy az megakadályozza a mitokondriális ROS termelés mikroszkópos és fluorimetriás detektálását a kísérleti rendszerünkben.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Perioperatív teendők és műtéti eredmények transzfúziót elutasító betegeinknélLajos, Márton; Berczi, Csaba; Fazekas, Fruzsina; Általános Orvostudományi Kar::Urológiai Tanszék; Egyetemen kívüli; DE--Általános Orvostudományi KarKutatásunk résztvevői egy speciális csoport tagjai, akik lelkiismereti okból elutasítják vérkészítmény adását. A betegek jelentős része a Jehova Tanúi Közösség tagja, elveik szerint az idegen vér mindennemű bejuttatása a testbe bűn. A betegek egy része autológ vér transzfúzióját elfogadja, és egyes plazmafrakcionálási termékek elfogadása sem egységes. A jogi szabályozás viszont nem támogatja a vérkészítmények megtagadását, arra csak speciális esetekben ad lehetőséget. Bár ezen csoport tagjain végzett beavatkozásoknál látszólag igen korlátozottak a lehetőségek, sok esetben számos alternatív módszer áll rendelkezésre. A Budapesti Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet Urológiai Osztályán 2010 és 2022 között 45 műtétet végeztek transzfúziót el nem fogadó betegeknél. Két alkalommal került sor vérkészítmény beadására. Vizsgálatunkba olyan műtéti beavatkozáson átesett betegeket vontunk be, akik orvosukat arra kérték, hogy a műtét során vérkészítményt semmilyen módon ne kapjanak. Elvégeztük a peri- és intraoperatív adatok, eredmények retrospektív elemzését, illetve a vizsgálathoz hozzájáruló betegekkel mélyinterjút készítettünk, melyet a vérkészítmény beadását megtagadó betegeket támogató, a Jehova Tanúi Közösség által felállított úgynevezett Kórházi Összekötő Bizottság mediált. Célunk a műtéttel kapcsolatos szomatikus és pszichológiai folyamatok feltárása volt. Vizsgáltuk, hogy a betegek kérésére transzfúzió-mentesen végzett műtétek esetében megfelelő volt-e a betegbiztonság és teljesülhettek-e maradéktalanul a szakmai irányelvek. A vizsgálat fő kérdései: A betegek transzfúzió elkerülésére irányuló kérését az orvosetikai és szakmai biztonsági szabályok szigorú betartása mellett milyen mértékben sikerült teljesíteni? Milyen módszereink vannak a betegek vérképének optimalizálására és az intraoperatív vérveszteség minimalizálására, hogy nagy biztonság mellett, jó eséllyel a transzfúzió elkerülhető legyen? Hogyan élték meg a betegek, hogy a műtéti stresszen felül olyan speciális kérést teljesítve kell a beavatkozást elvégezni, amely sokszor komplikációkkal teli, nem garantálhatóan megvalósítható, számukra viszont mégis lelkiismereti meggyőződésből fakadó elvi kérdés? Intraoperatív vérzést az esetek 22%-ában tapasztaltunk. Intra- és/ vagy posztoperatív szövődmény 9%-ban fordult elő. A betegek 4%-a részesült – posztoperatívan – transzfúzióban, míg váratlan esemény az esetek 29%-ában fordult elő. A megkérdezett betegek 44%-a fordult elsősorban orvosához speciális helyzete kapcsán. A betegek 44%-a jelezte orvosának, hogy nem fogad el vért, 56%-ban az orvosnak erről már az első konzultáció előtt tudomása volt. A transzfúziót elutasító álláspontjuk ellenére, a betegek 6%-a mondta, hogy végső esetben mégiscsak elfogadja azt. Különleges igényükből, a transzfúzió elutasítására vonatkozó álláspontjukból adódó speciális helyzetük miatt, a betegek 88%-a nem tapasztalt hátrányos megkülönböztetést. Eredményeink lehetőséget adnak egy egységes osztályos protokoll kidolgozására, amely a betegbiztonság szem előtt tartásával szabályozza azokat a feltételeket, amelyekkel a betegek kérése teljesíthető. Másrészt az osztályos protokoll alapján ismertetni tudjuk azokat a nem várt eseményeket, amelyek során vérkészítmény adása mindenképpen szükséges.