Szerző szerinti böngészés "Fodor, Bertalan"
Megjelenítve 1 - 4 (Összesen 4)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető Folyamatos ambuláns peritoneális dialízissel és krónikus hemodialízissel kezelt betegek összehasonlító laboratóriumi vizsgálatai(2003) Fodor, Bertalan; Sipka, Sándor; Szegedi, Gyula; Klinikai orvostudományok doktori iskolaA hemodializált betegekben jelentős T sejtaktivációt és Th1 limfocita túlsúlyt találtunk, aminek feltételezhető oka a kezelés technikájában, a kezelés során alkalmazott anyagokban keresendő, mivel a megfigyelt aktivációt a krónikus veseelégtelenség önmagában nem magyarázza. A hemodialízissel szemben a folyamatos ambuláns peritoneális dialízisben (CAPD) jóval alacsonyabb a sejtaktiválódás mértéke, és alacsonyabb a DRA-t okozó béta-2 mikroglobulin szintje is. Ezért a CAPD kezelés nagyobb immunológiai tartalékot biztosít a betegek számára. Ez a kezelési mód a betegek számára kedvezőbb életminőséget is jelent, ezért lehetőség szerint a CAPD-t célszerű elsőként választani a krónikus veseelégtelenség kezelésére. Munkánk eredményei is hozzájárultak ahhoz, hogy az elmúlt években a Fresenius Medical Care magyarországi dialízis hálózatában – mely a hazai veseelégtelen betegek több mint 40%-át kezeli – egyre jobban előtérbe került ezen kezelési mód alkalmazása. Bár a CAPD kedvezőbb kezelési mód, ennek ellenére számolni kell a ritka, de súlyos szövődményével, a PD peritonitis-szel. A peritonitis során a betegek dializáló oldatukkal, az amúgy is jelentős fehérjevesztésen túl további jelentős mennyiségű fehérjét veszíthetnek, amely a kezelés folytatását limitálhatja. Vizsgálataink kezdetén nem állt rendelkezésre megfelelő hazai referencia érték, ezért fontosnak éreztük biológiailag aktív fehérjék szintjének folyamatos monitorozását és egy referencia értéktáblázat megalkotását. Munkánkkal igazoltuk, hogy pl. a béta-2 mikroglobulin kinetikára nem alkalmazható a CAPD-ben bevált transzport beosztás. A rutinszerűen alkalmazott (kreatinin és glükóz kon-centrációk meghatározásán alapuló) D/P értékek nem korrelálnak a béta-2 mikroglobulin D/P értékekkel. Mindhárom transzporter csoportban közel azonos a béta-2 mikroglobulin eliminációs rátája, ami nem függ a szérum szintektől. Ezek alapján a D/P szerinti transzport csoport besorolás nem alkalmazható a béta-2 mikroglobulin esetében, mivel ennek transzport mechanizmusa valószínűleg alapvetően eltér a kis molekulatömegű anyagok transzportjától. A hemodialízis fertőzéses szövődményeit vizsgálva megfigyeléseink megerősítették, hogy a hepatitis B vírus diagnosztikája különböző tesztekkel, különböző laboratóriumokban végezve azonos eredményt szolgáltat. A HCV diagnosztika azonban ettől jóval összetettebb, az eredmények jóval nagyobb szórást mutatnak. Különösen fontos, hogy a HD betegekben az esetek közel 3%-ában nem jutunk egyértelmű szerológiai diagnózishoz. Feltételezésünk szerint ennek hátterében a betegek megváltozott fehérjemintázata áll. Eredményeink alapján cél-szerűnek tartjuk a HD betegek vírus-szerodiagnosztikai vizsgálatait centralizáltan végezni. Ennek érdekében a Fresenius Medical Care hálózatán belül létrehoztuk a centrális vírusszerológiai diagnosztikai laboratóriumot. Az újonnan felfedezett hepatotróf vírusok vizsgálata kapcsán az irodalomban elsők között igazoltuk, hogy szemben a hepatitis C vírussal a hepatis G vírus nem rontja a HD bete-gek állapotát. A TTV esetében a valódi patogenetikus szerep megkérdőjelezhető.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Irányelv - implementáció és szakmai harmonizáció nagy forgalmú integrált laboratóriumi medicina osztályonJászkai, Marina; Fodor, Bertalan; Borsod-Abaúj-Zemplén Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház Központi Laboratóriuma; DE--Általános Orvostudományi Kar; Simon, Ágnes; Szolnoki Hetényi Géza Kórház Központi LaboratóriumaAz életveszélyt jelző laboratóriumi eredmények sürgős beavatkozást igényelnek a betegellátó részéről, ezért szükség volt egy részletes, magyar nyelvű ajánlás kiadására a laboratóriumok számára, melynek alapján kidolgozhatják saját eljárásrendjüket a kritikus eredmények menedzselésével kapcsolatban. Dolgozatom az EMMI által kiadott "A kritikus betegállapotot jelző laboratóriumi eredmények kezelésének gyakorlatáról" szóló irányelv a BAZ Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház Laboratóriumi Medicina Osztály részére történő implementációjáról szól. Azon belül a riasztási lista összeállításáról, a munkautasítás kidolgozásáról, a kritikus eredmények ismétlésének kérdésességéről, továbbá egy hónap kritikus eredményközlési gyakorlatának elemzéséről. A 47 ajánlást tartalmazó irányelvet legfontosabb ajánlásain keresztül mutatom be. Ahhoz, hogy átlássuk, miért van egyáltalán szükség erre az irányelvre a kritikus eredmények közlésével kapcsolatban, bemutatom az EBM, a GLP, ISO minőségbiztosítási rendszerek alapjait is.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Komponens alapú diagnosztika az allergia vizsgálatábanTóth-Ésik, Emese; Fodor, Bertalan; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Klinikai Laboratóriumi Kutató Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; Nagy, Gábor; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Laboratóriumi Medicina IntézetBevezetés: Az allergiás betegek száma nem csak Magyarországon, hanem világszerte megnőtt az utóbbi évtizedekben. A hatékony kezelésben fontos szerepet játszik, hogy az allergiát kiváltó komponenst minél korábban, minél pontosabban határozzák meg. A hagyományos in vitro laboratóriumi módszerek közé tartozik a totál és allergén specifikus IgE koncentrációk meghatározása, különböző jelölésű immunoesszék alkalmazásával. A XX. század végén fejlesztettek ki egy újgenerációs in vitro laboratóriumi diagnosztikai módszert, a komponens alapú diagnosztikát (CRD - Component Resolved Diagnostics). A molekuláris alapú diagnosztika tisztított vagy rekombináns technológiával előállított allergéneket alkalmaz, melynek segítségével pontosan meghatározható a magas rizikójú, fő komponens, segít elkülöníteni a klinikai szempontból gyengébb hatású, alacsony rizikójú allergéneket, és a keresztreakciót adó szénhidrát komponenst (CCD - cross-reactive carbohydrate determinants). Ennek segítségével személyre szabott orvoslás érhető el a betegeknél, ami az allergén specifikus immunterápia (AIT) feltétele. Jelen munkánkban célul tűztük ki a Miskolci Egyetem önként jelentkező munkavállalóinak CRD alapú allergia vizsgálatát, valamint a leggyakrabban előforduló komponensek gyakoriságának meghatározását. Anyagok és módszerek: A vizsgálatban összesen 229 személy vett részt (174 allergiás tüneteket mutató és 55 allergiás előzményt nem mutató egyén). Szérum mintából meghatároztuk CLIA módszerrel és ELISA alapú multiplex molekuláris módszer segítségével a szérum totál és allergén specifikus IgE szintet. Eredmények: A vizsgált populáció 21%-nál jelentkezett gyom pollen allergia (Amb a1), 18%-nál fűkeverék pollen allergia (Phl p1), 17%-nál darázs allergia (Ves v5), 16%-nál háziporatka (Der f2, Der p2), 15%-nál macskaszőr allergia (Fel d1), 14%-nál korai és késői fakeverék allergia (Bet v1, Fag s1, Cor a1.0103), 7%-nál háziméh allergia (Api m), 7%-nál penészgomba allergia (Alt a1), 7%-nál földimogyoró nutritív allergia (Cor a1.0401, Ara h8), és 3%-nál alakult ki szója (Gly m4) allergia. Az Immulite és MADX ALEX totál IgE koncentrációk statisztikailag szignifikáns, jelentős korrelációt mutattak egymással. (r=0,77, p<0,001). Következtetés: A komponens alapú vizsgálat nélkülözhetetlen olyan egyéneknél, ahol az anafilaxia kialakulásának esélye nagy. A molekuláris allergia diagnosztika nem helyettesíti a hagyományos in vitro laboratóriumi módszereket, de támogathatja a klinikai döntéshozatalt. A vizsgálat jelenleg önköltséges, szerencsés lenne, ha a jövőben Magyarországon legalább 4-5 regionális centrumban végeznék központi finanszírozásból.Tétel Szabadon hozzáférhető Tájékoztató a számított GFR bevezetéséről családorvosok és szakrendelések számára(2007) Mátyus, János; Oláh, Anna; Fodor, Bertalan; Nagy, Judit; Túri, Sándor; Horváth, Andrea Rita