Szerző szerinti böngészés "Frecska, Ede Ottó"

Megjelenítve 1 - 3 (Összesen 3)
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    A pszichedelikumok terápiás lehetőségei
    Faroun, Milán Endre; Frecska, Ede Ottó; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Pszichiátriai Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; Zsuga, Judit; Gesztelyi, Rudolf; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Pszichiátriai Tanszék; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet
    A pszichedelikumok nagy népszerűségnek örvendtek a 20. század közepéig, mind a szomatikus orvoslásban, különböző pszichoterápiákban és rekreációs tevékenységekben is. Ugyanakkor, az utcai használat elterjedése rávetette az árnyékot a pszichedelikumok klinikai térhódítására, mely eredményeképpen kivonták, illetve minimalizálták használatukat az adott diszciplinákban. A korábbi tanulmányok pozitív eredményei miatt egyre többen foglalkoznak ezen szerek alkalmazásának kiaknázatlan potenciáljának felderítésével legális kereteken belül. Ezen diplomamunka célja áttekinteni az eddigi kutatások eredményeit, történelmét röviden, kiemelni azon pozitív hatásokat, melyekről kevés szó esik a modern közvéleményben, illetve orvoslásban. Ezek mellett, utalni rá, hogy megéri további kutatásokat folytatni a pszichedelikumok különböző receptorokon kifejtett hatásával kapcsolatban, annak érdekében, hogy működésüket jobban megismerjük. Továbbá, fontos kiemelni, hogy ezen szerek gyógyászati potenciálja jelentősen túlmutat a hallucinogén hatáson.
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    Paradigmaváltás a depresszió kezelésében
    Kovács, Péter Ágoston; Frecska, Ede Ottó; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Pszichiátriai Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; Gesztelyi, Rudolf; Kovács, Attila István; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Pszichiátriai Tanszék
    A depresszió súlyos társadalmi, egészségügyi és családi terheket okoz világszerte, ezért rendkívül fontos minél hatékonyabb kezelése, melyben a farmakoterápiás eljárások vezető szerepet töltenek be. Hátterében évtizedekig a monoamin neurotranszmisszió zavarát feltételezték: az ún. monoamin hipotézis alapján került kifejlesztésre a ma alkalmazott antidepresszívumok többsége is. Azonban ezen gyógyszerek korlátozott hatékonysága és kifejtett hatásuk látenciája miatt új neurobiológiai megközelítés vált szükségessé. Ezért jelentett nagy áttörést az a felfedezés, melynek során a szubanesztetikus dózisban alkalmazott ketamin rapid és fenntartott antidepresszáns hatásait figyelték meg. Ennek köszönhetően a glutamát központú neuroplaszticitás elmélet került a kutatások középpontjába. Ezen belül is kiemelt fontosságú a ketamin enantiomerjeinek és metabolitjainak a vizsgálata – ez új, rapidan ható, hatékonyabb antidepresszívumok kifejlesztéséhez vezethet. Feltételezések szerint hasonló elven működhetnek a szerotoninerg pszichedelikumok is, így ezekben jelentős kiaknázatlan terápiás potenciál rejlik.
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    A pszicho- és farmakoterápia hálózatelméleti megközelítése
    Pálmai, Zsolt Ágoston; Frecska, Ede Ottó; Pszichiátria Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; Bugán, Antal; Glaub, Teodóra; Magatartástudományi Intézet; Pszichiátria Tanszék
    Összefoglalás Munkámban kisvilág-szerű hálózatelméleti modellek bemutatása után a biológiai szisztémákat veszem sorra, szemléltetve azok skálafüggetlen tulajdonságait, hierarchikus, fraktál-szerű egymásra épülését, melyre a tudat, mint magasabb, nem-anyagi dimenzió szuperponálódhat. Mivel egy összetett rendszerbe történő beavatkozás igénye felveti a hálózat és rendszerelméleti szempontok figyelembevételét, a pszichiátriai terápia sem lehet kivétel ez alól. Éppen ezért célszerű lenne a pszicho- és farmakoterápia tudatos, multidimenzionális interakciókkal is számoló megtervezése és a terápiás célpontok tudatos megválasztása, a különböző szerveződési szintek közötti hatások torzulásának figyelembe vételével. Ez alapján az lenne a leginkább célravezető, ha a pszichiátriában már a klinikai vizsgálatok során is a pszichoterápiát tekintenénk oki, a farmakoterápiát pedig adjuváns kezelésnek, elsődlegesen azt szem előtt tartva, hogy a gyógyszeres próbálkozások semmiképpen se nehezítsék a pszichoterápiás beavatkozás sikerét. Mivel a rendszer-alapú szemlélet a terápiatervezésben és gyógyszerfejlesztésben is igen gyerekcipőben jár, saját munkámmal is igyekszem felhívni a figyelmet ennek fontosságára és hiányára. Remélhetőleg a jövőben egyre inkább sikerül összefüggéseiben megtervezni és kivitelezni a kezelést a mielőbbi gyógyulás érdekében.