Szerző szerinti böngészés "Gyimesi, Edit"
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 28)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Korlátozottan hozzáférhető A bazofil aktivációs teszt és a hisztamin felszabadulás mérés összehasonlító vizsgálata a krónikus autoimmun urticaria diagnosztikájában = Comparison of the basophil activation test and the histamine release assay in the diagnosis of autoimmune chronic urticaria(2006) Szegedi, Andrea; Irinyi, Beatrix; Csuth, Ágnes; Tengely, Éva; Sipka, Sándor; Hunyadi, János; Gyimesi, EditTétel Szabadon hozzáférhető A simple, combined test can improve the diagnosis of autoimmune urticaria(2017) Steuer-Hajdu, Krisztina; Irinyi, Beatrix; Gyimesi, Edit; Kapitány, Anikó; Dajnoki, Zsolt; Bata-Csörgő, Zsuzsanna; Kinyó, Ágnes; Kiss, Flóra; Gáspár, Krisztián; Szegedi, AndreaTétel Korlátozottan hozzáférhető Allergén specifikus IgE vizsgálatok bevezetése IMMULITE® 2000 XPi immunkémiai analizátoronTamaskovics, Eszter; Csajbókné Boldizsár, Margit; Jósa András Oktatókórház:: Központi Laboratórium; DE--Általános Orvostudományi Kar; Gyimesi, Edit; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Laboratóriumi Medicina IntézetVilágszerte növekvő tendenciát mutató, nagyszámú betegpopulációt érintő megbetegedés az allergia. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház Jósa András Oktató Kórház Központi Laboratóriumában amegnövekedett számú vizsgálati kérések miatt az allergiás megbetegedések kimutatására alkalmazott allergia specifikus IgE vizsgálatok - RADIM® ALLERgen® ELISA teszt PersonalLAB® analizátoron - meghatározását 3. generációs SIEMENS IMMULITE® 2000 XPi kemilumineszcens elven mérő immunanalitikai módszerre váltotta. Laboratóriumi munkám során célom volt az új módszer bevezetése, analitikai jellemzőinek vizsgálata, illetve az új módszerrel kapott eredmények összevetése a korábbi eljárással kapottakkal.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Altered peripheral invariant natural killer T cells in atopic dermatitis(2011) Gyimesi, Edit; Nagy, Georgina; Remenyik, Éva; Sipka, Sándor; Zeher, Margit; Bíró, Tamás; Szegedi, AndreaTétel Korlátozottan hozzáférhető Az Anti-Müllerian Hormon (AMH)-szintek és az inzulinrezisztencia kapcsolata a meddőségi vizsgálatokbanMáthé, Andrea Brigitte; Bekő, Gabriella; Uzsoki Kórház, Budapest; DE--Általános Orvostudományi Kar; Gyimesi, Edit; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Laboratóriumi Medicina IntézetBevezetés: A reproduktív funkció szorosan összefügg az energia homeosztázissal. A petefészek rendelkezik a glükóz metabolizmushoz szükséges inzulin jelátvitel összes komponensével, így magyarázható, hogy a rendellenes inzulin hatás megváltoztatja a granulosa sejtek AMH termelését és szekrécióját. Cél: A retrospektív obszervációs keresztmetszeti tanulmány célja, hogy vizsgálja az Anti Müllerian Hormon (AMH)-szintek és az inzulinrezisztencia közötti kapcsolatot, egyéb paraméterek kapcsolatra gyakorolt hatását meddőségi vizsgálatokban. Betegek és módszerek: Laboratóriumunkba 2015 és 2017 között, meddőségi központokból, meddőségi kivizsgálás céljából beérkező mintákat vizsgáltam. Azokat a mintákat elemeztem, melyekben vizsgálati kérésként az alábbi paraméterek szerepeltek: az AMH, HOMA-IR, FSH, LH, PRL, TSH, TG, DVIT. Összesen 166 mintát analizáltam, melyeket több csoportba osztottam az inzulinrezisztencia szempontjából, vizsgáltam az adott paraméterek közötti összefüggéseket. Eredmények: A 166 mintában mért AMH-szintek és a HOMA-IR között nem találtam szignifikáns kapcsolatot. Ugyanakkor, az AMH és az életkor között egy negatív, közepesen erős kapcsolat; az AMH és az LH között egy negatív, gyenge kapcsolat; az AMH és az FSH között egy negatív, közepesen erős kapcsolat megléte igazolódott. A betegmintákból számított HOMA-IR és az LH között egy gyenge, negatív szignifikáns, míg a HOMA-IR és a TG között egy szignifikáns közepes kapcsolatot találtam. Ha a PCOS-eseket kivettük a csoportból, úgy az AMH és a HOMA-IR között nem volt szignifikáns kapcsolat; az AMH és az LH között közepesen erős, szignifikáns kapcsolatot; az AMH és az FSH, valamint az AMH és az életkor között ugyanolyan (mint az összes esetében) kapcsolatot találtam. A PCOS-es csoportban a minták AMH-szintje és HOMA-IR-e között szintén nem találtam szignifikáns összefüggést; az AMH és a PRL között viszont egy negatív, erős kapcsolat igazolódott. Az inzulinrezisztens betegek közötti AMH és HOMA-IR-e között egy negatív irányú, nem szignifikáns; az inzulinrezisztens PCOS-es betegek AMH és HOMA-IR értékei között egy erős, szignifikáns kapcsolatot találtam. Megbeszélés: Az eredmények alapján elmondhatom, hogy számos, -az AMH-szintek és az életkor, az FSH-, LH-, és a PRL-szintek közötti, eddig ismert összefüggések alátámaszthatók. Az AMH-szintek és az inzulinrezisztencia közötti kapcsolat eltérő eredményei a különböző csoportokban azt sugallják, hogy ez a viszony nem egyértelmű, és további vizsgálatokat igényel.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Béta 2 glikoprotein I 1-es doménje elleni antitest kimutatása kemilumineszcenciás módszerrelSzabó, Réka; Kerényi, Adrienne; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Laboratóriumi Medicina Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Gyimesi, Edit; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Laboratóriumi Medicina IntézetAz antifoszfolipid szindróma (APS) egy autoimmun betegség, ami trombózishoz vagy magzati károsodáshoz vezet. Az APS kimutatása a klinikai tünetek mellett laboratóriumi kritériumokon alapszik. Az APS laboratóriumi kritériumai közé tartozik a lupus anticoagulans (LA), az IgG és/vagy IgM izotípusú anticardiolipin, illetve β2 glikoprotein I (β2GPI) ellenes antitestek jelenléte. A β2GPI 5 doménnel rendelkezik, az 1-es domén elleni IgG izotípusú antitestek trombózissal való összefüggése ismert a szakirodalomból. Munkánk során IgG izotípusú β2GPI ellenes antitesttel rendelkező betegek mintájából (APS, n=12, autoimmun betegség, n=3, antifoszfolipid antitest pozitív tünetmentes egyének, n=3) vizsgáltuk az IgG izotípusú β2GPI 1-es doménje ellen irányuló antitestek jelenlétét kemilumineszcens immunoassay használatával. Kimutattuk, hogy a trombotikus APS betegeknél az 1-es domén ellen irányuló antitestek és az IgG izotípusú β2GPI ellenes antitestek titer értékei magasabbak, mint a trombózissal nem rendelkező APS betegeké, a tripla pozitív (mindhárom kritérium teszt pozitív), illetve dupla pozitív (IgG és/vagy IgM izotípusú anticardiolipin és β2GPI ellenes antitest jelenléte) betegcsoportban az antitest titerek különbsége kisebb. A betegmintákban a két antitest jelenléte magas pozitív egyezést mutatott (a teljes betegcsoportban 77,7%-os, APS betegcsoportban 75%-os), illetve az antitest titerek között pozitív korrelációt találtunk (a Spearman korrelációs koefficiens értéke 0,68 a teljes betegcsoportban, illetve 0,71 az APS betegekben). Kimutattuk, hogy az APS betegekben az 1-es domén ellen irányuló antitest pozitivitása és a trombózis között szoros asszociáció van, az erősségét jelző esélyhányados (OR) értéke 16 (konfidencia intervallum: 0,67-383,1; p=0,087). Eredményeink arra utalnak, hogy az IgG izotípusú β2GPI ellenes antitestek nagy része a fehérje 1-es doménje ellen irányul. Tekintettel azonban arra, hogy a két antitest esetén a pozitív egyezés nem 100%-os és a β2GPI fehérje 1-es doménje ellen irányuló antitesttel nem rendelkező betegnek is lehet trombózisa, a β2GPI fehérje 1-es doménje ellen irányuló antitest vizsgálata nem helyettesítheti a β2GPI ellenes antitest kimutatást az APS diagnosztikában.Tétel Szabadon hozzáférhető Conductor of regulatory cells: does vitamin D restore the shifted balance of the distinct regulatory cell types in undifferentiated connective tissue disease?(2013) Baráth, Sándor; Nagy, Gábor; Zöld, Éva; Csípő, István; Gyimesi, Edit; Zeher, Margit; Bodolay, EditTétel Szabadon hozzáférhető D-vitamin-analóg alfacalcidol hatása a regulatív T-sejt működésre(2010) Zöld, Éva; Szodoray, Péter; Gaál, János; Kappelmayer, János; Csáthy, László; Baráth, Sándor; Gyimesi, Edit; Hajas, Ágota Helga; Zeher, Margit; Szegedi, Gyula; Bodolay, EditTétel Korlátozottan hozzáférhető Érzékenyített módszer kidolgozása C1-inhibitor analíziséreMadarasi, Irén Anikó; Varga, Lilian; Cervenák, László; Semmelweis Egyetem, III. Belklinika, kutatólabor; DE--Általános Orvostudományi Kar; Gyimesi, Edit; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Laboratóriumi Medicina IntézetA C1-inhibitor fő szabályozója a komplement-, kinin-, koagulációs- és fibrinolitikus rendszereknek. A funkcióképes C1-inhibitor az aktív enzimekkel reagálva stabil kovalens komplexeket képez, ugyanakkor a natív és komplex forma mellett hasított, inaktív, illetve polimerizálódott formában is jelen van a szervezetben. Akut fázis fehérje, plazma koncentrációja kétszeresére is emelkedhet, hepatociták, fehérvérsejtek és endotélsejtek is termelik. Örökletes vagy szerzett hiánya bradikininmediáltaangioödémát eredményez, ami nagyfokú életminőség-romlással járhat, illetve a roham lokalizációjától függően életet veszélyeztető állapotot eredményezhet. Bár a C1-inhibitor koncentráció meghatározása diagnosztikus jelentőségű, a jelenlegi módszerekkel kevés mintát lehet egyszerre mérni, ami a kutatási célokra nem alkalmas, valamint nagyon tömény szérummintát kell használni, ami felveti a nem kívánt fehérje-fehérje interakciók esetleges hatását. Célunk az, hogy egy már meglévő, a validitását bizonyított teszttel (radiális immundiffúzió) hasonlítsunk össze egy új, általunk kidolgozott (ELISA módszer), más mérési elven működő, de kutatásban költséghatékonyabb és rövidebb idő alatt kivitelezhető eljárással. A két tesztet összehasonlítva, vizsgálva meghatároztuk az új teszt pontosságát, érzékenységét, detektálási küszöbét. Egészséges egyénektől származó humán eredetű alvadásgátolt vérplazmákat és szérumot használva összehasonlítottuk a különböző mintatípusokban a kétféle módszerrel a C1-inhibitor koncentrációt, és vizsgáltuk a minta-hígítások megbízhatóságát. Megállapítottuk, hogy az ELISA módszer esetében mind a négy típusú humán vérminta hasonló értéket mutatott, míg a RID módszernél kis mértékű, de szignifikáns különbség volt a különböző mintatípusok között. Mindkét módszerrel jól mérhető volt az alacsony C1-inhibitor szint is. Az ELISA módszer érzékenysége nagyobb volt, a mérési tartománya is megközelítőleg kétszeresnek bizonyult a RID módszerhez képest. Kutatási területen illetve diagnosztikai munkában is az ELISA módszer alkalmazhatósága a fenti okok miatt előnyösebb lehet, és egyszerre sokkal több minta mérhető vele, valamint ellenanyag igénye is kevesebb. Viszont még magyarázatra szorul, és további kísérletek végrehajtását szorgalmazza az az eredményünk, hogy a RID módszer 2,5-szer magasabb C1inhibitor koncentrációt mér vissza egészséges kontrollokból, mint az ELISA módszer.Tétel Szabadon hozzáférhető Extended diagnostic value of autologous serum skin test and basophil CD63 expression assay in chronic urticaria(2013) Irinyi, Beatrix; Gyimesi, Edit; Garaczi, Edina; Bata, Zsuzsanna; Kemény, L.; Zeher, Margit; Remenyik, Éva; Szegedi, AndreaTétel Szabadon hozzáférhető Extrahálható nukleáris antigén (ENA) elleni antitest meghatározás diagnosztikus értéke szisztémás lupus erythematosusban(1994) Molnár, Mária; Kádár, János; Csípő, István; Gyimesi, Edit; Gergely, PéterTétel Szabadon hozzáférhető Follicular helper T cells may play an important role in the severity of primary Sjögren's syndrome(2013) Szabó, Krisztina; Papp, Gábor; Baráth, Sándor; Gyimesi, Edit; Szántó, Antónia; Zeher, MargitTétel Korlátozottan hozzáférhető Funkcionális anti-foszfolipid/anti-β2 glikoprotein autoantitestek kimutatása microplaten thrombocyták thrombin-aktiválta plazmához történő adhéziójávalSzűcs, Emese; Gyimesi, Edit; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Laboratóriumi Medicina Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Nagy, Béla; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Laboratóriumi Medicina Intézet::Molekuláris Onkológia RészlegAz antifoszfolipid szindrómában előforduló antifoszfolipid autoantitestek (aPL) elősegítik a thrombózis és szülészeti komplikációk kialakulását. Az aPL thrombotikus hatásában a thrombocyták és a komplement rendszer szerepét feltételezik. Az anti-β2 glycoprotein autoantitest a thrombocytákat aktiválja, fokozza adhéziójukat. Célul tűztem ki thrombin aktivált plazmával fedett mikroplaten egy thrombocyta adhézió mérésen alapuló teszt kidolgozását a funkcionális aPL autoantitestek kimutatására. Aktivált plazma keverékeket 8 („1”-es plazma) ill. 6 („2”-es plazma) egészséges donor thrombocyta dús plazmájának (PRP) 0,1 mM humán thrombinnal történő aktiválásával állítottunk elő. A thrombocyta adhéziót aktivált plazmával fedett mikroplateken vizsgáltam. Az adhézió mértékét a thrombocyták Triton-X 100-zal történő lízisét követően spektrofotometriás méréssel határoztuk meg 103 egészséges donor és és 211 beteg szérum vagy plazma mintájának jelenlétében. Eredményeink szerint a thrombin aktivált plazmához a thrombocyták jobban adheráltak, mint a nem aktivált plazmához, és kitapadásuk még 8-szoros plazmahígításnál is jelentős volt. A thrombocyták kitapadását az ADP koncentráció függő módon fokozta 0,5-20 μM ADP végkoncentráció tartományban. A szérumok 500-szoros végkoncentrációban nem gátolták az adhéziót, és a Ca2+-ion 0,5 μM végkoncentrációban nem idézte elő a thrombocyták összecsapzódását. Az „1”-es plazmán az LA+ és IgG+ aPL minták szignifikánsan fokozták adhézió százalékos értékét a kontroll és az aPL- csoporthoz képest ADP nélkül és 0,2 μM ADP jelenlétében is. A “2”-es plazmán %-os adhéziónövekedést csak az IgG+ betegcsoportnál detektáltunk. A kontroll értékek 95% percentilis értékeit meghatározva az “1”-es plazmán ADP nélkül 3 LA+, 6 IgG+ és 4 IgM/IgA csoportba tartozó funkcionális aPL antitestet, míg ADP jelenlétében 7 LA+, 20 IgG+ és 4 IgM/IgA funkcionális antitestet azonosítottunk. A “2”-es plazmakeveréken ADP nélkül 1 LA+, 6 IgG+ és 7 IgM/IgA+, ADP-vel 1 LA+, 12 IgG+ és 6 IgM/IgA+ antitest bizonyult funkcionális aPL antitestnek. Adataink biztatóak és indokoltnak látszik méréseinket ADP nélkül és ADP jelenlétében is elvégezni. A módszer alkalmazhatóságát a klinikai adotokkal összevetve lehetne a későbbiekben alátámasztani.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Funkcionális anti-foszfolipid/anti-β2-glikoprotein autoantitestek kimutatása microplaten thrombocyták fibrinogénhez történő adhéziójávalSzabóné Kocsordi, Krisztina; Gyimesi, Edit; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Laboratóriumi Medicina Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Szűcs, Sándor; Debreceni Egyetem::Népegészségügyi Kar::Megelőző Orvostani IntézetAz autoimmun betegségekben és antifoszfolipid szindrómában kimutatható antifoszfolipid antitestek elősegítik az artériás és/vagy a vénás thrombózisok valamint a szülészeti komplikációk kialakulását. Az anti-β2 glycoprotein autoantitest aktiválja a trombocytákat, ami együtt jár a thrombocyták fokozott adhéziójával, melyet számos receptor közvetít. A humán thrombocyták adhéziójának kimutatására fehérjével fedett mikroplate alapú módszert dolgoztak ki. Munkám célja egy thrombocyta adhéziós módszer beállítása volt fibrinogénnel fedett mikroplaten, a reakció optimális paramétereinek meghatározása, majd (ezen módszerrel) a funkcionális antifoszfolipid antitestek (aPL) vizsgálata egészséges egyének és betegek szérum ill. plazma mintáiban. A thrombocyták adhéziójának meghatározását fibrinogénnel fedett mikroplaten a thrombocyták savas foszfatáz aktivitásának spektrofotometriás meghatározásával mértük p-nitro-fenil-foszfát szubsztrát használatával, a thrombocyták TritonX100-zal történő lízisét követően. A thrombocyta adherencia mértékét az adhézió %-ban ill. a látszólag letapadt thrombocyták számában fejeztük ki Eredményeink azt mutatták, hogy a Nunc Maxisorp laposaljú platere 0,5-10 µg/lyuk koncentráció tartományban kitapasztott fibrinogén mennyiségével a thrombocyta adhézió mértéke fordított arányban változott. Az optimálisnak talált 0,5µg/50µl PBS/lyuk mennyiségű kitapasztott fibrinogén a 100x103/µl-re hígított thrombocyta dús plazmából (PRP) a thrombocyták jól mérhető adhézióját eredményezték, míg BSA-val fedett platen az adhézió elhanyagolható volt. Az ADP kiváltotta adhéziónövekedést vizsgálva a PRP hígítása a legkedvezőbb a Hepes pufferben volt a fiz. só, és thrombocyta szegény plazmával összevetve (PPT), és a stimulálószer platehez történő közvetlen adása előnyösebbnek látszott a thrombocytákkal történő előinkubálással szemben. Az ADP 10 és 20 µM koncentrációnál a thrombocyták adhézióját koncentrációfüggő módon növelte. Négy különböző mikroplatet összehasonlítva rendszerünkben a VWR U aljú plate látszott legkedvezőbbnek, ezt követte a Nunc Maxisorp laposaljú plate, mely utóbbit választottuk kísérleteinkben az irodalmi adatokhoz való jobb összevethetőség végett. A különböző donorokból származó thrombocyták eltérő módon kötődtek a fibrinogénhez. A funkcionális antifoszfolipid antitestek kimutatásához 147, a rutin diagnosztikában mért szérum és plazmamintákat, és 28 egészséges egyén mintáját ADP nélkül, vagy 0,2 µM végkoncentrációjú, szuboptimális dózisú ADP jelenlétében vizsgáltuk. A 250-szeresre hígított mintát (amely koncentráció már biztosan nem gátolja a sejtek adhézióját) a 100x103/µl thrombocyta számú PRP-vel 1:1 arányban adtuk a fibrinogénnel fedett mikroplatekhez. Mintáinkat a következő csoportokra osztottuk: Kontroll; anti-β2-GP/aCL negatív; LA+; anti-β2-GP/aCL IgG+ és anti-β2-GP/aCL IgM és/vagy IgA pozitív. A betegek mintái ADP nélkül az aPL-IgM/IgA, ADP jelenlétében pedig a LA+ csoportban szignifikánsan emelkedett thrombocyta adhéziót idéztek elő mind a kontrollokhoz, mind az aPL- csoporthoz képest. A funkcionális aPL antitestek pozitivitásának megállapításához a kontroll átlag +2SD alapján számítva a cutoff ADP nélkül 41,04%, ADP-vel 48,51%-nak adódott. Ily módon ADP jelenléte nélkül 147 betegből 7 esetben, ADP-vel 8 esetben tudtunk funkcionális aPL antitestet azonosítani módszerünkkel. Az aPL antitestek kimutatására használt jelenlegi módszerek nem eléggé specifikusak a thrombózis és terhességi komplikációk kimutatására, ezért indokoltnak látszik új funkcionális módszerek beállítása. Jelen munkánkból kapott adatok biztatóak, de természetesen csak kiindulásnak tekinthetők, számos további vizsgálat elvégzését teszik szükségessé. Eredményeink azt sugallják, hogy a további méréseket célszerű mind az ADP nélkül és az ADP szuboptimális koncentrációja mellett is elvégezni. Fontos lenne továbbá eredményeinket a klinikai adatokkal is összehasonlítani, amivel alá lehetne támasztani a módszer alkalmazhatóságát.Tétel Szabadon hozzáférhető Increased IL-21 Expression Induces Granzyme B in Peripheral CD5+ B Cells as a Potential Counter-Regulatory Effect in Primary Sjögren's Syndrome(2016) Papp, Gábor; Gyimesi, Edit; Szabó, Krisztina; Zöld, Éva; Zeher, MargitTétel Szabadon hozzáférhető Invariáns NKT sejtek vizsgálata atópiás dermatitisben(2009) Gyimesi, Edit; Sipka, Sándor; Zeher, Margit; Gáspár, Krisztián; Remenyik, Éva; Szegedi, AndreaTétel Korlátozottan hozzáférhető Komponens -alapú diagnosztika a leggyakoribb gyermekkori allergiás megbetegedésekbenMosonyiné Kőszegi, Andrea; Beleznay, Zsuzsanna; Semmelweis Egyetem, Laboratóriumi Medicina Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Gyimesi, Edit; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Laboratóriumi Medicina IntézetA rutin allergológia diagnosztika egyik alapvető vizsgálata az allergén specifikus IgE meghatározás. A vizsgálat kivitelezésére elterjedt laboratóriumi módszerek, az ELISA, RIA, CLIA, RAST technikák. Ez mellett a rekombináns vagy tisztított naturális illetve szintetikus allergéneket tartalmazó komponens alapú diagnosztikai tesztek lehetőséget teremtenek a provokáló ételallergén beazonosítására, a diagnózis finomítására. Módszer: A vizsgálatomhoz használt komponens alapú allergológiai teszt (DPA-Dx: Defined partial allergen diagnostics, Euroimmun)a gyermekkorban megnyilvánuló legkarakterisztikusabb ételallergének kimutatását teszi lehetővé. Munkám során 30 beteg gyermek szérumát vizsgáltam tehéntej, tyúktojás, földimogyoró nutritív allergénekre, valamint inhalatív allergénként nyírfa fő allergénre. A tehéntej esetében az alábbi molekuláris allergének vizsgálata történt:a- laktalbumin, b-laktoglobulin, kazein, laktoferrin, bovine serum albumin. Tyúktojás esetében a következő tisztított allergének vizsgálata történt: ovalbumin, ovomucoid, conalbumin, lizozim. A földimogyorónál az alábbi rekombináns allergéneket vizsgáltam: rAra h1, rAra h2, rAra h3, rAra h9. A tesztcsík tartalmaz egy a fent említett inhalatív komponenst is nyírfára (rBet v1), valamint egy (CCD= Cross-reactive Carbohydrate Determinants) keresztreagáló szénhidrát determinánst, melynek kimutatása segíthet a klinikailag releváns és irreleváns pozitív eredmények megkülönböztetésében. Az immunoblot vizsgálattal kapott eredményeimet összevetettem azon betegeknek a hagyományos módon mért szérum specifikus IgE, valamint bőrpróba eredményeivel, akik anamnézisében ezek az adatok rendelkezésre álltak. Az eredmények összevetéséhez Chi2 tesztet és Yates korrekciót használtam. Eredmény: A kazein, b-laktoglobulin, ovalbumin, rAra h1, rAra h2, rAra h9 komponensek eredményei korreláltak a sIgE eredményekkel, míg a conalbumin és az ovomucoid eredmények nem. A bőrpróbák vonatkozásában a kezein, conalbumin, ovalbumin komponensek eredményeivel állt fent szignifikancia, az rAra h2 rAra h9 , rAra h1, ovomucoid és b- laktoglobulin komponensekkel a szignifikáns összefüggés nem volt igazolható. Nyírfa fő allergén pozitivitás és a bőrpróba eredmények között nagyon szoros korrelációt kaptam. Következtetésként elmondható, hogy a komponens alapú allergia diagnosztika nem helyettesíti, hanem kiegészíti a hagyományos szérum specifikus IgE teszteket. Az alkalmazott komponens alapú molekuláris diagnosztikai teszt segítheti a diagnózis felállítását és az allergiát okozó étel beazonosítását.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Krónikus urticariában végzett klinikai és laboratóriumi vizsgálatok = Clinical and laboratory examinations in the chronic urticaria(2009) Irinyi, Beatrix; Széles, György; Gyimesi, Edit; Tumpek, Judit; Herédi, Emese; Hunyadi, János; Szegedi, AndreaTétel Szabadon hozzáférhető Molecular diagnostic challenges and complex management of consecutive twin pregnancies in a family with CD40 ligand deficiency(2012) Török, Olga; Lajszné Tóth, Beáta; Erdős, Melinda; Csorba, Gabriella Éva; Gyimesi, Edit; Balogh, István; Tóth, Zoltán; Maródi, LászlóTétel Korlátozottan hozzáférhető Regulatory T-cell subsets with acquired functional impairment: important indicators of disease severity in atopic dermatitis(2015) Gáspár, Krisztián; Baráth, Sándor; Nagy, Georgina; Mócsai, Gábor; Gyimesi, Edit; Szodoray, Péter; Irinyi, Beatrix; Zeher, Margit; Remenyik, Éva; Szegedi, Andrea