Szerző szerinti böngészés "Homoki, Andrea"
Megjelenítve 1 - 9 (Összesen 9)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető A gyermek- és ifjúságvédelmi felelősök munkavégzéséhez kapcsolódó dilemmák(2012) Homoki, AndreaTétel Szabadon hozzáférhető Child care's dilemmas in the primary schools(2010) Homoki, AndreaTétel Szabadon hozzáférhető Egész(séges) életem(2016) Homoki, Andrea; Kovács, Edina; nemTanulmányunkban egy egészségnevelő, készség- és képességfejlesztő programot mutatunk be. A program célcsoportjához tartozó iskoláskorú gyermekek esetében a primer prevenció az egészséges életmód területén kiemelt területként jelenik meg. Családjaik életvezetési nehézségekkel terheltek, ezért a családi „társadalmi kultúrájuk”, azaz életmódjuk (Wessely 2003) sok esetben gátolhatja a gyermek egészséges személyiségfejlődését. A mezőberényi családsegítő és gyermekjóléti szolgálat gondozásában álló családok iskoláskorú gyermekei körében megvalósított program a fizikai-lelki-mentális egészség fejlesztésére irányult, az egészség holisztikus értelmezését szem előtt tartva. A 7–14 éves korcsoporthoz tartozó gyermekek számára két 15 fős csoportban valósult meg. Tanulmányunkban egy-egy programelem ismertetésén keresztül rámutatunk azokra a készségekre, képességekre, melyek fejlődése a tréning során egyes gyermekeknél beindult, másoknál fejlesztendő területként került rögzítésre. A kidolgozott program hatékonyságát jelzi, azaz pozitív eredménynek minősül, hogy a részt vevő kisiskolások körében magasabb szintű együttműködési készség alakult ki, az egészséghez fűződő kognitív ismereteik gyarapodásán túl, fejlődött kommunikációjuk, bővült érzelmeik, önkifejezésük eszköztára és gátlásaikat leküzdve a csoporttagok előtti megnyilvánulás képessége is fejlődést mutatott. A felső tagozatra járó iskoláskorúak csoportjában a tolerancia, empátia, az alkalmazkodás képessége mellett a problémamegoldó képesség is fejlődött. Körükben nagy eredményként tartjuk számon a továbbtanulási szándék megjelenését, a jövőképük formálódását és az életcéljaik megfogalmazását.Tétel Szabadon hozzáférhető Egész(séges) életem: egészség- és készségfejlesztő program a gyermekjóléti alapellátásban(2016-12-31) Homoki, Andrea; Kovács, EdinaWe present a health education and skill development program for two groups (N=30) of 7-14 years old children in this paper. The target group of our program were children in the family care system. In their case, primer prevention regarding a healthy lifestyle is an important goal. Their families often have difficult life circumstances thus the “social culture” of their (Wessely 2003) may endanger their healthy personality development. The program aimed the development of their physical, psychic and mental health, focusing on the holistic understanding of the concept of health according to the bio-psychosocial health paradigm. As a result of the program, we experienced positive outcomes among the children like higher level cooperation skills, more cognitive knowledge about health, development of their communication, improved self expression and expression of emotions. In the group of adolescent children we experienced the improvement of tolerance, empathy, adaptation and problem solving skills. We consider their wish for further education, the forming of their future plans and life goals as a great result.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A gyermekvédelmi gondozottak reziliencia vizsgálata a Dél-alföldi és az Észak-alföldi régióban(2014) Homoki, Andrea; Veressné Gönczi, Ibolya; Humán tudományok doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Neveléstudományi IntézetA nemzetközi reziliencia kutatások eredményei szerint a világon 30%-ra tehető a gyermekvédelemben élő – de veszélyeztetettsége ellenére is – boldoguló gyermekek aránya. A disszertáció a hazai gyermekvédelem területén végzett reziliencia kutatás elméleti hátterét és eredményeit mutatja be. Az Észak-Alföld és a Dél-Alföld régiók gyermekvédelmi gondozottjainak körében 2012-2013. években kérdőíves vizsgálatot végeztünk (N=371), az adatokat matematikai-statisztikai eljárással elemeztük, valamint emellett a lekérdezett gyermekek iskoláinak pedagógiai arculatát az intézmények pedagógiai programjainak és online felületeinek tartalom elemzésével vizsgáltuk. A hazai arányok becslésén túl a kutatás célja a gyermekvédelmi gondozásban élők átfogó reziliencia vizsgálata volt, mivel hazánkban az iskolai sikerességen túlmutató reziliencia kutatást a gyermekvédelem területén még nem végeztek. Hazai kutatási adatok ismeretében általánosnak tekinthető a gyermekvédelmi rendszer által segített hátrányos helyzetű (HH) és halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) gyermekek teljesítménybeli elmaradása, társadalmi tőkéjük alacsony szintje, iskolai kudarcossága. (Veressné Gönczi 1998, Varga 2008, V. Gönczi- Gortka Rákó 2011, Rácz 2012). Célunk volt rámutatni azokra a belső és külső reziliencia komponensekre, melyek – egyéni és/vagy intézményi/rendszerbeni - tudatos, célzott fejlesztésével a gyermekvédelemben élő gyermekek boldogulási esélyei növelhetők. Olvasatunkban a reziliencia nem szorítkozik pusztán az iskolai sikerességre. A reziliencia jelensége a belső egyéni tényezők és a külső környezeti hatások rendszereként értelmezhető. A nemzetközi reziliencia kutatások második hullámában (Masten 2001) longitudinális kutatások során feltárt összetevők vizsgálatához – a gyermekvédelmi segítő tevékenységre jellemző rendszerszemlélet révén – Welch (1987) modern rendszerelméleti modellje biztosította az elméleti és empirikus keretet. Welch humán ökorendszerének hét szintjén fogalmaztuk meg kutatási kérdéseinket, feltételezve, hogy a különböző (társadalom, kultúra, helyi közösségek, család, inter- és intraperszonális, fizikai) szinteken mért komponensek pozitív együttállása elősegítheti a gyermekvédelmi gondozottak iskolai boldogulását. Kutatási eredményeink alapján reziliensként minősítjük azokat a gyermekvédelmi gondozottakat, akik – a humán ökorendszer szintjein vizsgált, iskolai sikerességet statisztikai módszerekkel igazoltan elősegítő – reziliencia tényezőket mérő változócsoport álló öt színteréből (családi, iskolai, társas támogatás, én-hatékonyság, élet értelmébe vetett bizalom) legalább két esetben a legjobb mutatókkal jellemezhető klasztercsoportokba tartoztak. A legalább két színtéren reziliens kategóriába sorolható gyermekek aránya 26%, amely megközelíti a nemzetközi 30%-os arányt. A változócsoportokból alkotott gyermekvédelmi reziliencia modell alapján létrehozható egy reziliencia skála, mely alkalmazásával a gyermekvédelmi rendszerbe kerülés folyamatában feltárhatóvá válhat a gyermek reziliencia szintje. According to the results of international resilience assessment the proportion of children in the child protection system that succeed in spite of their endangerment is around 30% in the world. The thesis presents the theoretical background and results of resilience research in the Hungarian child protection system. We conducted a questionnaire survey among the children in the child protection systems of the Northern Alföld and Southern Alföld regions in the years 2012-2013 (N=371). Data were analysed with mathematical statistical methods; and the pedagogical image of the respondents’ schools was also investigated with the content analysis of the pedagogical programs and webpages of the institutions. Besides estimating local rates, the aim of the research was the overall investigation of resilience of the children in the child protection system, as no resilience research has been carried out in Hungary focusing beyond school success in the field of child protection. Based on Hungarian research results the performance failure, low level of social capital and school failure of underprivileged children (labelled as HH in Hungary) and highly underprivileged children (HHH) in the child protection system can be considered a general phenomenon. (Veressné Gönczi 1998, Varga 2008, V. Gönczi- Gortka Rákó 2011, Rácz 2012). We aimed to pinpoint the internal and external resilience components, with the - individual and/or institutional/systematized - deliberate, targeted development of which the chances of success of children in the child protection services can be increased. In our interpretation resilience does not solely involve school success. The phenomenon of resilience is conceptualized as the system of individual internal factors and external environmental/contextual influences. The analysis of the components identified during longitudinal examinations carried out by the second wave of international resilience research (Masten 2001) - due to the system approach of the helper activity of child protection - is provided with a theoretical and empirical framework by Welch’s (1987) modern systems theory model. Our research questions were formulated on seven levels of Welch’s human ecosystem, assuming that the positive constellation of the components measured on different levels (society, culture, local communities, family, inter- and intrapersonal, physical) can contribute to the school performance of the children in the child protection system. Based on our research results we qualify the children in the child protection system as resilient if they belong to at least two areas to the cluster groups with the best indicators out of the five areas of resilience variable groups (family, school, social support, self-efficacy, trust in the meaning of life), which were measured on the levels of human ecosystems and improved school success as statistically verified. The ratio of the children who belong to the resilient category regarding at least two areas is 26%, which is close to the international ratio of 30%. Based on the child protection resilience model formed by the variable groups, a resilience scale can be created with the application of which the resilience level of the children in the process of integration into the child protection system can be identified.Tétel Szabadon hozzáférhető Tétel Szabadon hozzáférhető The opportunities of the resilience measurement in the family and child protection system in Hungary(2023-05-31) Homoki, AndreaThis paper provides insight into the Hungarian research results of resilience among children, carried out in the research workshop of Rubeus Association and Gál Ferenc University. Our objective by communicating the research results published in the study was to exhibit the process and areas of applicability of measure instrument developments completed between 2018-2021, in the public and civil society sectors of the Hungarian Family and Child Protective System. We measuered the child resilience and the parental attitudes among the different targetgroups in Hungary. The children and their parents consist of the sample who are in very difficult lifepositions, dispite of they able to live with the help of the innovative model program wich in they are supported by professionals to able to live.Tétel Szabadon hozzáférhető Overview of Child Protection: the intercextion of children's rights in Hungary's Child Protection System(2025) Homoki, Andrea; Nagy, Krisztina; Gortka-Rákó, Erzsébet; Veressné Gönczi, IbolyaTétel Szabadon hozzáférhető