Szerző szerinti böngészés "Kusza, Szilvia"
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 183)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Szabadon hozzáférhető A balkáni gerle (Streptopelia decaocto) genetikai diszkontiunitás vizsgálata(2017) Bagi, Zoltán; Kusza, SzilviaTétel Szabadon hozzáférhető A comprehensive analysis of the genetic diversity and environmental adaptability in worldwide Merino and Merino-derived sheep breeds(2023) Ceccobelli, Simone; Landi, Vincenzo; Senczuk, Gabriele; Mastrangelo, Salvatore; Sardina, Maria Teresa; Ben-Jemaa, Slim; Persichilli, Christian; Karsli, Taki; Balteanu, Valentin Adrian; Raschia, María Agustina; Poli, Mario Andrés; Ciappesoni, Gabriel; Muchadeyi, Farai Catherine; Dzomba, Edgar Farai; Kunene, Nokuthula Winfred; Lühken, Gesine; Deniskova, Tatiana Evgenievna; Dotsev, Arsen Vladimirovich; Zinovieva, Natalia Anatolievna; Zsolnai, Attila; Anton, István; Kusza, Szilvia; Carolino, Nuno; Santos,-Silva, Fátima; Kawęcka, Aldona; Świątek, Marcin; Nižnikowski, Roman; Špehar, Marija; Anaya, Gabriel; Granero, Antonio; Perloiro, Tiago; Cardoso, Pedro; Grande, Silverio; De los Santos, Beatriz López; Danchin-Burge, Coralie; Pasquini, Marina; Martínez Martínez, Amparo; Delgado, Bermejo, Juan Vicente; Lasagna, Emiliano; Ciani, Elena; Sarti, Francesca Maria; Pilla, FabioTétel Szabadon hozzáférhető A hazai mézelő méh (Apis mellifera L.) populációk fajtajelleg vizsgálata(2013) Zakar, Erika; Zajácz, Edit; Rácz, Tímea; Oláh, János; Jávor, András; Kusza, SzilviaTétel Szabadon hozzáférhető A hazai mézelő méh (Apis mellifera L.) populációk genetikai távolságbecslésének vizsgálata: előzetes közlemény(2012) Zakar, Erika; Oláh, János; Jávor, András; Kusza, SzilviaTétel Szabadon hozzáférhető A hucul kancacsaládok azonosítása mtDNS markerrel(2014) Sziszkosz, Nikolett; Kusza, Szilvia; Jávor, András; Mihók, SándorTétel Szabadon hozzáférhető A Kárpát-medencében található vaddisznó (Sus scrofa) állományok populációdinamikai vizsgálata, különös tekintettel azok eredetére, genetikai diverzitására és földrajzi elkülönüléséreMihalik, Bendegúz; Kusza, Szilvia; Stéger , Viktor; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar::Agrár Genomikai és Biotechnológiai KözpontEurópa-szerte a nagytestű vadfajok általános térhódítása jellemző az elmúlt évtizedekben. Ezek közül is az egyik kiemelkedő faj a vaddisznó, mely a világ 100 leginvazívabb élőlénye közt is helyet kapott kivételes adaptációs képességének hála. Disszertációm ezért a vaddisznó genetikai és populációdinamikai vizsgálatával foglalkozik, mivel hazánk egyik legjelentősebb vadfajáról van szó, melynek genetikai háttere ezidáig nem kapott elég figyelmet. A Kárpát-medencén belül négy országból összesen 486 vaddisznóból gyűjtöttünk mintát, amit egy 13 markert tartalmazó egyedazonosításra használt STR, valamint egy 3 markerből álló, a vaddisznókat a házi sertésektől elválasztó InDel markerszettel vizsgáltunk le. Az eredmények alapján először határoztuk meg a magyarországi alpopulációk genetikai mutatóit, valamint a méretüket, a területi elhelyezkedésüket és az azokat meghatározó tényezőket. Megállapítottuk, hogy két csoport található hazánkban, melyek egy populáció különböző alpopulációi, valamint hogy az elkülönülés egy kisebb, az ország északnyugati részét lefedő és egy nagyobb, a többi területet tartalmazó részre osztja azokat. Továbbá nyomokat találtunk arra vonatkozóan, hogy mind az utolsó jégkorszak, mind az 1800-as évek végén kezdődő vízrendezés hatásai a mai napig érződnek a magyarországi populációban. A populációgenetikai rész lezárásaképp az egyedazonosító markerszettet teszteltük le arra vonatkozóan, hogy valóban képes-e minden egyedet szétválasztani. Az általunk vizsgált 486 vaddisznó összesen 485 különböző genotípusba tartozott, a két megegyező genotípusú egyedre pedig biológiai magyarázat adható. Populációdinamikai vizsgálataink során kimutattuk, hogy bár genetikai beszűkülést okozó esemény a hazai vaddisznóállományban jelenleg nem zajlik, de a múltban erős palacknyak-hatás érte a populációt, mivel szinte az összes vizsgált allélon (SMM: 13/13, TPM: 11/13) szignifikáns heterozigóta hiány mutatkozik. A rokonsági vizsgálatokban a mikroszatellita markerszett alapján 23, a kombinált markerszett alapján pedig 22 testvérpárt találtunk 90%-os valószínűségi szinten. Féltestvéri kapcsolatokat 18-at, illetve 29-et, szülő-utód rokonságot pedig kizárólag a kombinált markerszett eredményei alapján sikerült kimutatni, ahol 2 anya összesen 9 utódját találtuk meg. Disszertációm záró részében egy korábban hústermék-nyomonkövetésre kifejlesztett, a vaddisznót a házi sertésektől elválasztó és vegyes genotípust is kimutatni képes markerszettet teszteltünk a vad populáción a hibridizáció megállapítása céljából. Ebben az esetben 422 vaddisznót tudtunk a vizsgálatba bevonni, mely során először csak a 3 hibridizációs (InDel) markert használtuk fel, majd a hibridizációs markerszettet és az egyedazonosító (STR) markerszettet összevontuk. Eredményeink alapján az InDel markerszett 85,5%-ban a valós eredményeket adja, hamis pozitív eredményt a hibridizáltságra (javítható hiba) 13,41%-ban, míg hamis negatív eredményt 1,09%-ban. Mivel ezt a markerszettet eredetileg elővizsgálatok számára fejlesztettük ki, így ezt az eredményt kifejezetten jónak könyveltük el, ami még a megerősítő vizsgálatokkal együtt is lényeges mennyiségű pénzt és időt spórol meg. A szett megbízhatósága után a pontosságát is levizsgáltuk. Ehhez 23 teljes genomra (11 házi sertés és 12 vaddisznó) illesztettük az általunk használt InDel, valamint a szakirodalomban leggyakrabban előforduló markereket. Az eredmények alapján a mi három markerünkből kettő (W1: 89,13%, W2: 70%) önmagában is megállja a helyét a régebben használt markerekkel szemben (MC1R1 és MC1R2: 36,84%, MC1R3: 21,43%, NR6A1: 80,56%), a három marker kombinációja pedig korábbi vizsgálataink alapján 95% fölötti pontosságot biztosít.Tétel Szabadon hozzáférhető A kecske β-kazein (CSN2)gén polimorfizmus vizsgálatának összefoglaló tanulmánya(2017) Nagy, Krisztina; Jávor, András; Kukovics, Sándor; Kusza, SzilviaTétel Szabadon hozzáférhető A magyar galambtenyésztés által őrzött értékek(2014) Bagi, Zoltán; Kusza, SzilviaTétel Szabadon hozzáférhető A magyar hidegvérű lovak genetikai diverzitás vizsgálata(2017) Csizmár, Nikolett; Mihók, Sándor; Jávor, András; Kusza, SzilviaTétel Szabadon hozzáférhető A magyar merinó helye a merinó fajtakörön belül(2016) Szabó, Mária; Kusza, Szilvia; Csízi, István; Monori, IstvánTétel Szabadon hozzáférhető A magyarországi árutermelő ponty (Cyprinus carpio L.) állományok géntartalékainak vizsgálata mitokondriális és mikroszatellit markerekre alapozvaVéghné Tóth, Bianka Mónika; Kusza, Szilvia; Tóth, Bianka Mónika; Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar::Agrár Genomikai és Biotechnológiai KözpontA ponty hatalmas piaci kereslete ellenére a különböző tájfajták eredetét, valamint rokonsági viszonyaikat illetően hiányos genetikai adatokkal rendelkezünk. A hatékonyabb és biztonságosabb pontytermelés feltételeinek megteremtésében kiemelten fontos az őshonos magyar pontytájfajták szélesebb körben való megismerése, a bennük rejlő genetikai tartalékok feltérképezése. Az őshonos magyar pontytájfajták genetikai rokonsági fokának meghatározására, a tájfajták közötti genetikai különbségek felmérésére, továbbá annak érdekében, hogy a molekuláris genetikai hiányosságok pótlásához további információval szolgálhassunk mikroszatellit és mitokondriális DNS markereken alapuló módszerekkel végeztünk vizsgálatot. Az anyai ágon való öröklődésen alapuló vizsgálatunkhoz bevontuk az NCBI génbankban fellelhető szekvenciákat is. Mikroszatellit markeren alapuló vizsgálattal elemeztük a populációk közötti genetikai távolságokat valamint a genetikai diverzitást a tizennégy magyar pontytájfajta 630 egyede esetén tizenkettő polimorf mikroszatellit marker alkalmazásával, melyek négy multiplexben voltak futtatva. Összesen 117 egyedi allélt detektáltunk a tizenkettő polimorf markeren a 630 egyednél. A legnagyobb egyedi allélszám valamint a legnagyobb átlagos allélgazdagság alapján megállapítottuk, hogy a hortobágyi nyurga tájfajta valóban külön tájfajtának tekinthető. Elemzésünk során magas valós és várt heterozigozitási értékeket kaptunk valamint a beltenyésztési együttható értékei szerint a legtöbb általunk vizsgált tájfajta esetén heterozigóta többlet volt jellemző, mely alapján megállapítottuk, hogy a vizsgált tájfajták beltenyésztési leromlásának esélye viszonylag alacsony. A genetikai differenciálódás mértéke (Fst) valamint a Cavalli-Sforza és Edwards-féle genetikai távolság alapján azt tapasztaltuk, hogy kismértékű a genetikai különbség az általunk vizsgált tájfajták között. A Neighbour-Joining filogenetikai fa alapján megfigyelhető klaszterezési minta azonban nem volt összhangban a földrajzi származással, továbbá a vizsgált tájfajták fenotípusos megjelenésüket tekintve is keveredést mutattak. A molekuláris variancia elemzés eredményei azt mutatták, hogy az egyedek között nagy a genetikai változatosság, azonban nem támasztja alá a tájfajták hagyományos megkülönböztetését. A klaszteranalízis alapján azt az eredményt kaptuk, hogy nyolc elemzett tájfajtát nagyon magas rokonsági együttható jellemez, hat tájfajta esetén ugyancsak a tájfajták közötti genetikai keveredés bizonyítékait figyeltük meg. Eredményeinket a főkomponens-analízis is alátámasztotta, mely ugyancsak közeli rokonsági kapcsolatot mutatott az általunk vizsgált pontytájfajták között. A mitokondriális DNS citokróm b markeren alapuló vizsgálatunk esetén összesen 138 magyar pontytájfajtától származó egyedet és további 112 NCBI adatbázisában elérhető szekvenciát elemeztünk. A citokróm b régió 687 bp hosszúságú szakaszát elemeztük, melyet PCR segítségével amplifikáltunk. A magyar pontytájfajtáktól származó 138 szekvencián belül 43 haplotípust detektáltunk, melyből 40 haplotípust elsőként írtunk le. A vizsgált magyar pontytájfajtákban a haplotípus és a nukleotid diverzitás értékek tág határok között (magas, közepes, alacsony) mozogtak. A Tajima D értéke egy vizsgált tájfajtát kivéve negatív volt, azonban ez az érték csak öt tájfajta esetén volt szignifikáns. Eredményeink szerint öt populáció Fu FS értéke ugyancsak negatív volt, azonban ezek közül csupán két tájfajta mutatott szignifikáns értéket. A Tajima D és a Fu FS értékek alapján megállapítottuk, hogy a kapott eredmények múltbeli palacknyak hatást követő jelenkori expanzióra utalnak. A mitokondriális DNS citokróm b régió egy szakaszát vizsgálva az AMOVA analízise alátámasztotta a mikroszatellit markeren alapuló AMOVA analízissel kapott eredményeinket, mely szerint a genetikai variancia a tájfajtákon belül nagyobb, mint a tájfajták között. A Median-Joining Network analízissel végzett haplotípusok közötti kapcsolatok azt mutatták, hogy a tizennégy magyar pontytájfajta valamint az NCBI génbankban elérhető ponty populációk a H1 leggyakoribb haplotípusba csoportosulnak. Az 1-es haplotípusban minden általunk vizsgált magyar pontytájfajta egyedeinek egy része megjelent, kivéve a hortobágyi nyurga pontytájfajta egyedeit. Rávilágítottunk arra, hogy az 1-es haplotípus a legvalószínűbb közös ős az általunk vizsgált ponty populációkban, továbbá a haplotípus központi elhelyezkedése a legősibb haplotípusra utal Magyarországon. A magyarországi és más országokból származó haplotípusok elkülönülését figyeltük meg, mely alapján a tájfajták genetikai izolációját feltételezzük. Kiemelendő, hogy a magyar ponty populációk közös haplotípussal rendelkeznek Németországból, az Egyesült Államokból, Oroszországból és Görögországból származó vonalakkal illetve egy a génbankból származó magyar ponty populáció ugyancsak a leggyakoribb haplotípusban jelent meg. A biparentális és maternális markeren alapuló eredményeink alapján összességében elmondható, hogy a magyar tájfajták keverednek egymással, az eredmények nem minden esetben támasztják alá a tájfajták hagyományos megkülönböztetését. Kivételt képez azonban a hortobágyi nyurga tájfajta, mely tájfajta esetén mindkét marker eredménye azt bizonyította, hogy a hortobágyi nyurga tájfajta tekinthető leginkább genetikailag különálló tájfajtának. Továbbá a klaszteranalízis eredményei mindkét marker esetében bizonyították további öt tájfajta valódi létezését (biharugrai pikkelyes, hajdúböszörményi tükrös, hajdúszoboszlói pikkelyes, szarvasi 15 tükrös, szarvasi P3 pikkelyes).Tétel Szabadon hozzáférhető A mezei nyúl (Lepus europaeus, Pallas 1758) fontosabb populációs paramétereinek összehasonlítása két alföldi területen(2016) Farkas, Péter; Majzinger, István; Kusza, SzilviaTétel Szabadon hozzáférhető A mézhozam és a mézelő méh (Apis mellifera L.) morfológiai bélyegei közötti összefüggések vizsgálata(2014) Zakar, Erika; Jávor, András; Kusza, SzilviaTétel Szabadon hozzáférhető A predátor fajok jelentősége a mezei nyúl (Lepus europaeus Pallas, 1778) állományok alakulásában: Szakirodalmi áttekintés(2017) Farkas, Péter; Kusza, Szilvia; Majzinger, IstvánTétel Szabadon hozzáférhető A review of the invasive Eurasian Collared Dove and possible research methods in the future(2017) Bagi, Zoltán; Kraus, Robert H.; Kusza, SzilviaTétel Szabadon hozzáférhető A Review on Indigenous Goats of East Africa: A Case for Conservation and Management(2024) Kichamu, Nelly; Astuti, Putri Kusuma; Wanjala, George; Strausz, Péter; Bagi, Zoltán; Kusza, SzilviaTétel Szabadon hozzáférhető A review on the potential effects of environmental and economic factors on sheep genetic diversity: consequences of climate change(2023) Wanjala, George; Astuti, Putri Kusuma; Bagi, Zoltán; Kichamu, Nelly; Strausz, Péter; Kusza, SzilviaTétel Szabadon hozzáférhető A short review of molecular genetics studies on common carp (Cyprinus carpio L.) highlited the mtDNA markers(2021) Tóth, Bianka; Bagi, Zoltán; Balog, Katalin; Bársony, Péter; Jávor, Bence; Kusza, SzilviaTétel Szabadon hozzáférhető Advancement report on population genetic study of brown hare populations in central and eastern European region(2016) Soós, Noémi; Djan, Mihajla; Kusza, SzilviaTétel Korlátozottan hozzáférhető Az AKT1S1 és SIX3 gének relatív expressziós szintjének vizsgálata különböző szövetekben a hajdúszoboszlói ponty tájfajtábanHolló, Viktória Bernadett; Kusza, Szilvia; Bagi, Zoltán; DE--Természettudományi és Technológiai Kar--Biológiai és Ökológiai IntézetA szakdolgozatom tárgyául szolgáló AKT1S1 és SIX3 gének exresszióját vizsgáltuk a normál és gerincdefolmált hajdúszoboszlói ponty tájfajtákban. Ezenkívül megvizsgáltuk, hogy van-e különbség az egynyaras, azonos tartási és takarmányozási technológiában nevelt, normál és deformált gerincoszlopának mikro- és makro-elemtartalmában, valamint ezen eredmények összefüggést mutatnak-e az általunk vizsgált gének relatív génexpressziójával.