Szerző szerinti böngészés "Nagy, Péter István"

Megjelenítve 1 - 1 (Összesen 1)
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    Extenzív, intenzív és felhagyott ültetvények talajkezelési gyakorlatainak hatása a fonálféreg denzitásra szőlőültevények rizoszférájában
    Kovács, Barnabás; Kocsis, László; Szabó, Péter; Szakálas, Judit; Seres, Anikó; Nagy, Péter István; PhD hallgató; egyetemi oktató, kutató
    Az európai nemes szőlő fajtáira a legpusztítóbb hatással levő kártevő, a szőlőgyökértetű (Daktulosphaira vitifoliae Fitch). Az olyan homoktalajokon, melyek kvarchomok tartalma meghaladja a 85%-ot, humusz tartalma pedig nem éri el az 1%-ot nem képes tenyészni ellentétben a nematodákkal, melyek így a legfőbb növényvédelmi kockázatot jelentik a homoktalajokon található szőlőültetvények gyökérzetére. A nematodák számos trofikus szintbe és táplálkozási csoportba sorolhatók, a gazdálkodó számára ezek az állatok ugyanúgy lehetnek a talaj táplálékháló részeiként hasznosak és károsak is. Ebből következik, hogy az össz-nematoda denzitás érték ismerete önmagában nem feltétlen jelent támpontot a terület szőlő-kártevő fertőzöttségére vonatkozóan, ahhoz feltétlen szükséges vizsgálni még a táplálkozási csoportba való tartozásukat is. A fentieknek megfelelően vizsgálatainkat három egymással szomszédos filoxéra-immunis talajon elhelyezkedő szőlőültetvényen végeztük. Ezek az ott folytatott talajművelési eljárásokban különböznek, de egyéb tulajdonságok, így a meteorológiai, talajtani körülmények, a szőlőtőkék életkora és alanyfajtái is megegyezőek. A fonálféreg denzitás és a táplálkozási csoportok arányának meghatározásához, a vizsgálat során a két mintavételi időpont és a három ültetvény eredményeit külön-külön statisztikailag elemeztük, és a tavaszi mintáknál az extenzív művelésű területen, szignifikánsan magasabb denzitás értékeket kaptunk, mint az intenzív művelésű esetében. A táplálkozási csoportok egymáshoz viszonyított arányánál a szaprofiton nematodák aránya a felszínhez közelebbi talajrétegekben magasabbnak adódott, a nagyobb mennyiségű lebontandó szervesanyag, és az azokat lebontó, jelentős mennyiségű baktérium-abundancia alapján, mint a fitofágokét.