Szerző szerinti böngészés "Papp, Kinga"
Megjelenítve 1 - 2 (Összesen 2)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Korlátozottan hozzáférhető Antitrombin és heparin származékok kölcsönhatásainak vizsgálata felszíni plazmon rezonanciávalPapp, Kinga; Pénzes-Daku, Krisztina; tanársegéd; DE--Általános Orvostudományi Kar; Kun, Mária; Általános Orvostudományi Kar::Sebészeti Műtéttani TanszékBevezetés: Az antitrombin (AT) egy 58 kDa molekulatömegű glikoprotein. Ez egy olyan fehérje, mely szerepet játszik a véralvadási folyamatok szabályozásában. Progresszív szerin proteáz enzim inhibitor, mely képes kötődni a FVIIa kivételével az összes aktív szerin proteáz véralvadási faktorhoz és inaktiválni azokat. Az AT 1:1 arányú komplexet képez a gátolt proteázzal, az enzim inaktivitása azonban nagyon lassú. Képes kötődni azonban speciális pentaszacharid egységet tartalmazó negatív töltésű glükózaminoglikánokhoz, mint pl. a heparin. A heparán szulfát képes gyorsítani a gátlást azáltal, hogy kötődése az AT-hoz konformáció változást indukál az AT reakció centrumában. Ez elősegíti az enzimekkel való kölcsönhatását. A nagy affinitású heparin-AT kötődés kinetikáját eddig még felszíni plazmon rezonanciával nem vizsgálták részletesebben. Célkitűzés: humán plazmából nyert vad típusú AT és heparin származékok kölcsönhatásának vizsgálata izotermális titrációs kalorimetria (ITC) és surface plasmon resonance (SPR) módszerekkel. Anyagok és módszerek: méréseinkhez Biacore X és Microcal 200 típusú készülékeket használtunk. Karboximetil-dextránnal (CM), illetve streptavidinnel (SA) fedett szenzor chipekre ligandként immobilizáltuk a humán plazmából izolált AT-t módosítás nélkül vagy biotinnal konjugálva. Analitként gyárilag előállított heparin származékokat használtunk megadott koncentrációkban. Kontroll cellára bovine serum albumin-t (BSA) immobilizáltunk, SA chip esetén biotinnal fedtük le a kontrollfelszínt. 2 illetve 10 µL/perces áramlási sebességet alkalmazva áramoltattuk az analitként használt heparin származékokat. Eredmények Idraparinux és Clexane különböző koncentrációt alkalmaztuk µM-os tartományban. 50 µM Idraparinux oldat 10 µL/perces áramlási sebességénél a egyensúlyi diszszociációs állandó (KD) 2.6x10-5, míg ugyanezen koncentrációjú Idraparinux oldat 2 µL/perces áramlási sebességénél 1.66x10-5 M-nak adódott a KD. Konklúzió: Egyetlen szenzorgramból származó adatok nem szolgáltatnak elég bizonyítékot és adatokat a kötődés jellemzésére, de a különböző áramlási sebességekkel kapott, az AT és IP kölcsönhatását jellemző KD értékek között igen csekély a különbség: 2.6x10-5 M és 1.66x10-5 M. Ugyan ezek az értékek egy-egy szenzorgram elemzéséből származnak, viszont két különböző chipen történt mérések eredményei, így feltételezhetjük, hogy a vizsgált kölcsönhatás KD értéke a 10-5 M tartományban van.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A BRD4 transzkripciós regulátor fehérje szerepének vizsgálata az alternatív makrofág polarizáció soránPapp, Kinga; Nagy, László; Czimmerer, Zsolt; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Polgár, Zsuzsanna; Debreceni Egyetem; Általános Osrvostudományi Kar::Orvosi Vegytani IntézetA hemopoetikus őssejtekből myelopoézis során keletkezett vérsejtek, a monociták, melyek nagy része valamilyen külső vagy belső inger hatására az érpályát elhagyva, szövetekbe vándorol és érett makrofágokká differenciálódik. A makrofágok kulcsfontosságú szerepet játszanak mind a veleszületett, mind az adaptív immunitásban és a szövetek homeosztázisában, de hozzájárulhatnak az emberi betegségek sokféleségéhez is. A mikrokörnyezeti szignálok változásaihoz alkalmazkodva számos fenotípus létrehozására képesek. Az így létrejövő rendkívül heterogén populáció két funkcionális végpontja a klasszikus (M1) és alternatív (M2) polarizáció. Az M1 makrofágok a Th1 sejtek által termel IFNγ vagy bakteriális eredetű lipopoliszacharid hatására keletkeznek, megvédik a gazdaszervezetet a vírusok és mikrobák okozta fertőzésektől, küzdenek a daganatok ellen, nagy mennyiségű gyulladásos citokint termelnek és aktiválják a megfelelő immunválaszokat. Ezzel szemben az M2 makrofágok különböző alcsoportjai jönnek létreTh2 limfociták által termelt IL-4/IL-13 citokinekvagy glükokortikoidok (M2a) , Toll-like receptor ligandok/immunkoplexek (M2b) és IL-10/TGFβ (M2c) hatására. Általánosan elmondható tulajdonságaik, hogy képesek a gyulladásos válaszok és a Th1 típusú adaptív immunválaszok finomhangolására, emellett segítenek a törmelékek eltávolításában, támogatják az angiogenezist és hozzájárulnak a szövetek helyreállításában és átalakításában. Munkám során a BRD4 fehérje, mint transzkripciós regulátor, az alternatívan polarizált (M2a) makrofágok génexpressziójának szabályozásában betöltött szerepét vizsgáltuk. A BRD4 fehérje kritikus jelentőségű a génátírás szabályozásában a brómdomének és az acetilezett hisztonok kölcsönhatásain keresztül a sejtek proliferációs és differenciálódási folyamatai során. Kísérleteink alátámasztják Brd4 jelentőségét az M2 makrofágok differenciálódása során, ugyanis M2 marker gének expressziója elmaradt a fehérje inhibitorával, JQ1-gyel kezelt sejtek esetén. Továbbá BRD4 M2 makrofágok gyulladásos válaszkészségében betöltött szerepét is vizsgáltuk, ahol megállapítottuk, hogy BRD4 inhibitora nagyrészt csökkentette a gyulladásos válaszkészséget a vizsgált gének kontextusában. Érdekes módon kaptunk olyan eredményt is, ahol nem volt szükség a BRD4 szerepére LPS indukálta növekedett génexpressziós válaszban.