Szerző szerinti böngészés "Zakar, Erika"

Megjelenítve 1 - 10 (Összesen 10)
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    A hazai mézelő méh (Apis mellifera L.) populációk fajtajelleg vizsgálata
    (2013) Zakar, Erika; Zajácz, Edit; Rácz, Tímea; Oláh, János; Jávor, András; Kusza, Szilvia
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Genetic diversity study of Hungarian honey bee (Apis mellifera L.) colonies – Previous announcement
    (2012-07-31) Zakar, Erika; Oláh, János; Jávor, András; Kusza, Szilvia
    In Hungary, the Apismelliferacarnica is the native breed which is the only recognised and breedable honey bee in the country. It is assumed that there are a number of non-native and hybrid honey bee breeds in Hungary. The microsatellite and mitochondrial DNA surveys applied here will be utilised to easily and accurately identify the various sprads, and open up new ways in the research of honey bees. The isolation of the genomial DNS from 5 to 7 day old larvae samples was successfully carried out. In the future the plan is to carry out the measure with microsatellite markers. As an initial step the optimal annealing temperature was identified. In the mitochondrial DNA survey the COI-COII mytochonrial regional primer due to its low anneling temperature cannot be used with any normal sequencing methods. By using these method the aim of this research is the measurement of genetic variance.
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    A magyarországi mézelőméh-populációkban (apis mellifera carnica pannonica poll.) Megjelenő határ menti fajták kimutatása genetikai és morfológiai módszerekkel
    Péntek-Zakar, Erika; Kusza, Szilvia; Zakar, Erika; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- Állattenyésztéstani Tanszék
    A Magyarországon honos krajnai pannon méh (Apis mellifera carnica pannonica) kiválóan alkalmazkodott az ökológiai feltételeinkhez. Az intenzív tenyésztés, a természetes hibridizáció, valamint az idegen méhanyák importja változást okozhat a fajta genetikai állományában. A magyar mézelőméh-populációk diverzitásának, és az esetlegesen megjelenő idegen fajták jelenlétének kimutatása érdekében mitokondriális DNS, mikroszatellit, valamint fajtajelleg vizsgálatokat végeztünk külföldről származó populációk bevonásával. Magyarország egészére kiterjedő kutatásunkhoz 2010 nyarán 16 álló méhészetből gyűjtöttünk lefedés előtti öt-hét napos dolgozó álca mintákat, minden méhészetből öt random módon kiválasztott méhcsaládból. Mitokondriális DNS vizsgálattal elemeztük a hazai (n=96) és külföldi (n=84) mézelőméh-állományok genetikai struktúráját 53, az NCBI génbankban elérhető referencia szekvencia bevonásával. A mitokondriális DNS citokróm-oxidáz I génjének egy 421 bp hosszúságú szegmensét PCR segítségével amplifikáltuk. A magyar és külföldi minták feldolgozását követően 17 haplotípust határoztunk meg. Az NCBI adatbankban elérhető referencia szekvenciák segítségével további öt haplotípus kimutatása vált lehetségessé. Egyedi haplotípusként jelent meg a magyar populációkban a Ht 8, Ht 11, Ht 12, Ht 16, az olasz populációkban a Ht 1, a wroclawi populációban a Ht 3, a bydgoszczi állományban a Ht 5, Ht 6, Ht 7, valamint a spanyol populációkban a Ht 4, Ht 13, Ht 14 és a Ht 17, Libériára pedig a Ht 15 jellemző. Megállapítottuk, hogy hazánkban a Ht 9 dominanciája jellemző, melyet 1,3%-ban az A. m. mellifera fajta, 8,3%-ban az A. m. ligustica fajta és 7,05%-ban pedig a Buckfast vonal egyedei alkotnak. A vizsgált populációk haplotípus és nukleotid diverzitása közepes vagy közepes feletti értéket mutatott. Magyarországra az általunk leírt haplotípusok közepes diverzitása jellemző. A legkisebb távolságértékek a magyar populációk, valamint a lengyel bialowiezai (0,06113), siedlicei (0,04294) és krakkowi (0,16065) populációk között jelentek meg. Az alacsony távolságértékek arra utalnak, hogy az említett három lengyel populáció a magyarokhoz hasonlóan krajnai jellegű, és egyedeinek jelentős része a „C” származási vonalhoz tartozik. A mikroszatellit vizsgálatok során 236 hazai és 106 külföldről származó méh egyedet dolgoztunk fel. A vizsgált populációk genetikai sokféleségének elemzéséhez 9 polimorf mikroszatellit markert alkalmaztunk. A magyar méhállományokra nagymértékű heterozigozitás jellemző, a beltenyésztettségi együttható értékei igen alacsonyak. A vizsgált kilenc lókuszon 29 populációban 53 állomány specifikus allélt, a magyar populációkban 7 lókuszon 23 állomány specifikus allélt mutattunk ki. A magyar populációktól legtávolabban a libériai (0,216) és spanyol (0,291) populációk álltak. A genetikai távolságértékek alapján kimutattuk, hogy bár a különbség nem jelentős, Lengyelország nyugati (Bydgoszcz és Wroclaw) és keleti részének (Krakkow, Bialowieza, Siedlice) méhállományaiban fajták közötti elkülönülés tapasztalható. A genetikai távolságértékek (FST, Ds) eredményeit az illeszkedés vizsgálat, a populáció szintű főkomponens analízis, valamint a Barrier programmal kapott állományok közötti határok egyaránt megerősítik. Az illeszkedés vizsgálat eredményei alapján megállapítottuk, hogy a magyar populációk alapvetően homogének (93,6%) és a krajnai pannon méh alkotja, viszont kismértékben kimutattuk idegen fajták jelenlétét is. Hazánkban megjelennek a Buckfast vonal egyedei (1,7%), az olasz méh (A. m. ligustica) (2,5%) valamint a fekete méh Lengyelországból (A. m. mellifera) (2,1%). A morfológiai vizsgálatokhoz ugyanazon 16 méhészetből gyűjtöttünk mintákat, minden méhészetből, öt családot mintáztunk meg, minden családból 50-50 darab kifejlett dolgozó egyedet vizsgáltunk. A Magyarországon alkalmazott három fő fajtajelleg vizsgálati paramétert (szín, szipóka hossza, kubitális index) az irodalom alapján alkalmasnak vélt K19-es szög felvételezésével egészítettük ki. A kubitális index értéke országos átlagban 2,73, míg a szipóka hossza országos átlagban 6,6 mm. A színvizsgálat alapján országos átlagban a magyar méhészetek 68,75%-ban mutatják a honos fajta jegyeit. Igazoltuk, hogy méhállományaink szipóka hossz és szín értékek alapján túlnyomó többségben a krajnai pannon méh jegyeit hordozzák. A K19-es szög mérési eredménye országos átlagban 78,56 értéket mutatott. Az eredmények tükrében a vártakkal ellentétben nem az Olaszországhoz közelebb eső nyugati területekre, hanem az ország középső, keleti és délkeleti részére jellemző az olasz A. m. ligustica fajta megjelenése, melyet idegen fajtájú méhanyák behozatala okozhatott. A vizsgált 16 méhészetből 4 méhészet nem felelt meg a fajta sztenderdnek, ezért tenyésztésből való kizárásuk indokolt lenne. Összességében megállapítottuk, hogy Magyarország mézelőméh-állományai közel egységesek, és krajnai pannon jellegűek. Jelenleg beltenyésztettség nem mutatható ki, valamint idegen fajták hatása csak csekély mértékben jellemző. Honos méhfajtánk védelme érdekében javaslatot tettünk a mesterséges termékenyítés országos szintű alkalmazására, továbbá a méhészek tenyész anyagának hivatalos méhanya nevelőktől történő beszerzésére. The endemic honeybee subspecies in Hungary, the so called Carniolan Pannonian bee (Apis mellifera carnica pannonica) has exceedingly adapted to our ecological conditions. Intensive breeding, natural hybridization as well as the importation of foreign queens can cause changes in the genetic stock of the subspecies. In order to detect the diversity of Hungarian honeybee populations and the presence of possible appearing foreign native subspecies various researches in the fields of mitochondrial DNA, microsatellite and morphological studies have been carried out. For our study, which covered the whole of Hungary in the summer of 2010, 5-7 days old worker larvae samples in pre-covering stage from 16 apiaries were collected, and from each apiary 5 bee families were randomly chosen. By using mitochondrial DNA analysis, the genetic structure of our domestic (n=96) and the foreign (n=84) honeybee populations were studied involving 53 reference sequences available in NCBI Genbank. A 421 bp long segment of mitochondrial DNA cytochrome-oxidase I gene was amplified using PCR. After performing the Hungarian and the foreign samples 17 haplotypes were defined. Using the available reference sequences in NCBI database 5 further haplotypes were detected. The following unique haplotypes were detected - in the Hungarian population: Ht 8, Ht 11, Ht 12, Ht 16; in the Italian population: Ht 1, in the Wroclaw population: Ht 3; in the Bydgoszcz population: Ht 5, Ht 6, Ht 7; in the Spanish population: Ht 4, Ht 13, Ht 14, Ht 17 and in Liberia: Ht 15. It was concluded that our country is characterised by the dominance of Ht 9, which consists of the following proportions of individuals: 1.3% of A. m. mellifera subspecies, 8,3% of A. m. ligustica subspecies and 7.05% of Buckfast line. The haplotype and nucleotide diversity of the examined populations showed either average or above average rates. Hungary is characterized by the average diversity of the detected haplotypes. The smallest distance rates appeared in the Hungarian population, along with the Polish Bialowieza population (0.06113), Siedlice population (0.04294) and Krakow population (0.16065). The low distance rates imply that the above mentioned three Polish populations - similarly to the Hungarian population - are Carniolan and the majority of the individuals belong to the C evolutionary lineage. During the microsatellite analysis 236 domestic and 106 foreign bee individuals were processed. To analyse the genetic diversity of the examined populations 9 polymorphic microsatellite markers were applied. Hungarian apiculture is characterised by excessive heterozygosity; the rates of inbreeding factors are rather low. On the 9 loci examined, 53 unique alleles in 29 populations were defined, furthermore, in the Hungarian populations 23 stock specific allele on 7 loci were detected. The Liberian (0.216) and the Spanish (0.291) populations are situated the furthest from the Hungarian population. Based on the genetic divergence values it is shown that although the difference is not significant, a genetic barrier can be detected between the apiaries of the western (Bydgoszcz and Wroclaw) and eastern (Krakkow, Bialowieza, Siedlice) part of Poland. The results from the genetic divergence values (FST, Ds) are equally confirmed by the goodness of fit test, the population-level Principal component analysis and the genetic barriers calculated by the Barrier software. According to the results of the goodness of fit test, it can be declared that the Hungarian population is basically homogeneous (93.6%), made up of the Carniolan Pannonian form, nevertheless, to a lesser extent, the presence of exterior indigenous subspecies has also been detected. Individuals of the Buckfast lineage (1.7%), Italian bees (A. m. ligustica) (2.5%) and European dark bees from Poland (A. m. mellifera) (2.1%) can also be found in Hungary. The same 16 apiaries were sampled for the morphological analysis, collecting from five colonies each apiary 50-50 mature individuals per colony. To the three main parameters of morphological study applied in Hungary (pigmentation, proboscis length, cubital index) the variability of K19 angle was added, the latter considered adequate by scientific research. Cubital index an average of 2.73, and the national average of proboscis length is of 6.6 mm. Pigmentation analysis shows that on a national average Hungarian apiaries dispose of indigenous traits in 68.75%. The study confirms that according to the proboscis length and pigmentation values, the national honey bee population predominantly bears the characteristic traits of the Carniolan Pannonian form. The results of K19 angle measurement reveals a national average of 78.56. In contrast with the expectations, it is not the western part of the country, nearer to Italy, but the central, eastern and south-eastern parts which are characterised by the presence of the Italian, A. m. ligustica subspecies, presumably because of the introduction of queens of exterior subspecies. From the 16 apiaries, 4 do not meet the requirements of subspecies standards, thus, the disqualification from breeding would be justifiable. In conclusion, it can be determined that the honey bee population of Hungary is nearly homogeneous, bearing Carniolan Pannonian morphological traits, is not characterised by inbreeding, and the influence of exterior subspecies can only be detected to a lesser extent. In favour of the protection of the indigenous subspecies a recommendation for the application of a nation-level insemination program has been made, as well as the promotion of official queen breeders as the only sources of breeding material for the apiaries.
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    A méhatkával való fertőzöttség genetikai hátterének vizsgálata
    (2010-04-30T07:01:53Z) Zakar, Erika; Dr. Kusza, Szilvia; DE--ATC--Mezőgazdaságtudományi Kar
    Vizsgálataink során újabb lépést szeretnénk tenni annak érdekében, hogy különböző vegyszerek használata nélkül kerülhessük el az atka fertőzöttséget. Célunk volt, hogy három (Hr78, Alh, nem meghatározott-ND), már korábban a méhatkával való fertőzöttséggel összefüggésbe hozott gén mRNS szintjét határoztuk meg az atkás és nem atkás herékben illetve dolgozókban. Ezt követően összehasonlítottuk a dolgozó és here mintáinkat az említett génekről termelődött mRNS szint alapján. Emellett két gén (dlic2 és Strm-Mlck) polimorfizmus vizsgálatát is megkezdtünk az atkával fertőzött és nem fertőzött egyedekben.
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    A mézelő méh (Apis mellifera L.) genetikai diverzitás vizsgálata Magyarországon
    (2013-05-22T11:47:35Z) Tóth, Bianka Mónika; Kusza, Szilvia; Zakar, Erika; DE--TEK--Természettudományi és Technológiai Kar--Biológiai és Ökológiai Intézet
    A méhek a természet fennmaradásában és az emberiség számára jelentős szerepet töltenek be. Magyarország őshonos méhfajtája a krajnai méh (Apis mellifera carnica), mely kiválóan alkalmazkodott az ökológiai feltételeinkhez. Az intenzív tenyésztés, a migrációs méhészet illetve a hibridizáció lehetősége okozhatott változást a fajta genetikai állományában. Választ szerettünk volna kapni arra a kérdésre, hogy a hazánkban élő krajnai méhfajta genetikailag mennyire egységes és mennyire különül el az Apis nemzetségbe sorolt más fajtáktól. Hipotézisünk igazolására a mitokondriális DNS markert választottuk. Vizsgálatunkhoz a teljes mitokondriális genomon belül a citokróm oxidáz I régió egy szakaszát vizsgáltuk. Összességében megállapíthatjuk, hogy a Magyarországon található őshonos Apis mellifera carnica méhpopuláció még genetikailag egységes.
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Morpometric study of Hungarian honey bee (Apis mellifera L.) colonies
    (2013-02-10) Zakar, Erika; Zajácz, Edit; Rácz, Tímea; Oláh, János; Jávor, András; Kusza, Szilvia
    The honey bees are essential for the pollination of agricultural plants. The Pannonian honey bee, Apis mellifera pannonica, is native to Hungary, only these subspecies are being bread in our country. The parameters have been separated the pannon and italian honey bee subspecies, the colour of tergit, the cubital index and proboscis length. The morphometric analisys is of special importance because this, on the one hand, shows correlation with honey bee production and on the other hand, the pure morphometric charactersitics is the basis of any potential honey bee export. Mitochondrial DNA and microsatellites are the common methods to define genetic diversity and the separation of subspecies.
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    Vadméhek (Hymenoptera: Apoidea) összehasonlító faunisztikai felmérése Kis-Bugacon
    (2007-11-05T09:19:01Z) Zakar, Erika; Tanács, Lajos; Kozák, Lajos; DE--ATC--Mezőgazdaságtudományi Kar
    A gerinctelen állatfajok védelme jelentősen lemaradást mutat a gerincesektől. E mellett nagy különbség tapasztalható az egyes gerinctelen taxonok védettségi arányai között. Abszolút értékben szinte ugyanannyi gerinces és gerinctelen védett fajunk van, de ha ezeket a hazai összfajszámhoz viszonyítva vizsgáljuk, akkor már egészen mást tapasztalhatunk. A hazai gerinces faunának megközelítően 86%-a védett, míg a gerinctelen fajoknak mindössze 1.1%-a